Összeroppantak a magánnyugdíj-rendszerek Közép-Kelet-Európában a válság alatt
2012.11.19
A pénzügyi válság és az ebbõl eredõ gazdasági visszaesés mértéke „túl nagy volt” ahhoz, hogy Kelet-Közép-Európa (KKE) második nyugdíj pillérei sértetlenül túléljék azokat – véli a Világbank.

A Hollandiában megrendezett WorldPensionSummiton a Világbank vezetõ közgazdásza, Heinz Rudolph megjegyezte, hogy a KKE-i országokban bevezetésre került második nyugdíjpillér számos országban feszültséget teremtett a rövid- és hosszú távú költségvetési célok között. A szakértõ szerint ez már csak azért is igaz, mert az új rendszernek legalább 3-4 évre lett volna szüksége ahhoz, hogy megfelelõen mûködjön, ráadásul a második pillérbe történõ befizetések egy része az állami nyugdíjpillértõl vonta el a forrásokat.

Rudolph azt is megjegyezte, hogy sok esetben adóbevételekbõl szerették volna az országok a felosztó-kirovó rendszerbõl kiesõ bevételeket kompenzálni, azonban a válság miatt az adóbevételek is csökkentek, ami megnövekedett állami hitelfelvételt tett szükségessé.

„Miért kérjük mégis azt az országoktól, hogy tartsák életben a második pillért, mikor az eurózónában értékelésükkor nem veszik figyelembe ezeket az erõfeszítéseket?” – kérdezte a rendezvényen Rudolph, utalva kilenc tagállam korábban felvetett aggályaira.

Hozzátette: „nincs semmi baj a második pillérrel, csak a válság volt túl nagy”, utalva néhány olyan balti államra, ahol kétszámjegyû volt a GDP-visszaesés.

Rudolph szerint azonban azok az országok, ahol létezik második nyugdíjpillér, hátrányos helyzetben vannak a többi országhoz képest. Litvániában például a nyugdíjalapokat tömörítõ szövetség beperelte a kormányt, miután az bejelentette, hogy csökkenteni fogja a második pillér hozzájárulásait, késõbb azonban 2% hozzájárulási plafont, és az opt-out lehetõségét állapított meg inkább a kormány.

Hazánkban ezzel szemben ugye államosításra kerültek a magánnyugdíj-pénztári befizetések, de már Bulgáriában is aggodalmukat fejezték ki a nyugdíjalap vezetõk egy esetleges hasonló lépés bekövetkezése miatt.

A kelet-közép-európai országokra – fõként a régió legnagyobb gazdaságára, Lengyelországra - jellemzõ általános intézkedések kapcsán, melyek az elsõ pillérbe terelnék a befizetéseket, Rudolph elmondta: „nagyon nehéz hibáztatni õket amiatt, hogy csökkentik a második pillér hozzájárulásait.” Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az elõttük álló demográfiai probléma összhangban van a kontinens többi országaival, számos ország pedig ignorálja a fedezet nélkül mûködõ rendszerek implicit adósságait, és csak az explicit adósságokkal foglalkozik.