Míg 2000-2009 között az egy fõre jutó egészségügyi kiadások éves átlagos növekedési üteme 4,6% volt, addig 2010-ben ez már negatívba fordult, egész pontosan 0,6%-kal csökkent. Ez az elsõ alkalom 1975 óta, hogy az egészségügyi kiadások csökkentek Európában.

Az egyes országok között természetesen óriási eltérések mutatkoznak. Írországban például 7,9%-kal csökkentek az egészségügyi kiadások, szemben a megelõzõ 10 év 6,5%-os növekedési ütemével. Észtországban hasonló fordulat következett be: a 2000-2009 közötti 7%-ot meghaladó növekedést követõen 2010-ben 7,3%-kal csökkent az egy fõre jutó egészségügyi kiadások összege, nem csak az állami, de a magánszférában is.

Bár a jelentés nem mutat romló tendenciát a lakosság egészségi állapotában a válság miatt, azonban hangsúlyozza, hogy hatékony egészségügyi kiadásokra van szükség ahhoz, hogy az EU tagállamainak egészségügyi rendszerei eleget tudjanak tenni alapvetõ céljaiknak.

Mindössze a kiadások 3%-át fordítják betegségmegelõzésre

A kormányokra meglehetõsen nagy nyomás nehezedik az akut ellátás finanszírozásának megvédését illetõen, ezét más területeken igyekeznek kiadáscsökkenteni, amely jellemzõen a közegészségügyi programokat, illetve a prevenciós programokat érinti érzékenyen.2010-ben ezek a kiadások 3,2%-kal voltak alacsonyabbak, mint a megelõzõ évben. Ez azt jelenti, hogy az EU tagországaiban a csökkenõ egészségügyi költségvetésnek mindössze átlag 3%-át allokálták megelõzésre és közegészségügyi programokra, például védõoltásokra, dohányzással, alkoholfogyasztással, táplálkozással és fizikai aktivitással összefüggõ pogramokra. A jelentés hangsúlyozza azt is, hogy a megelõzésre fordított kiadások jóval költséghatékonyabbak, mint a betegségek kezelésére fordított jövõbeli kiadások.

Az Európai Unió felnõtt lakosságának több mint fele túlsúlyos, 17%-a pedig elhízott. 1990 óta számos európai országban megduplázódott az elhízottak aránya, amely jelenleg Romániában és Svájcban a legalacsonyabb (8%) és az Egyesült Királyságban és hazánkban a legmagasabb (25%). Az elhízás és a dohányzás a legfontosabb kockázati tényezõk a szívbetegségek és a stroke kialakulásában, amely 2010-ben az elhalálozások több mint egyharmadáért (36%) volt felelõs.

Az OECD és az Európai Bizottság közös jelentése számos kulcsfontosságú, egészségi állapotot jelzõ indikátort mutat be, továbbá 35 európai ország egészségügyi erõforrásait, tevékenységeit, ellátási minõségét, az egészségügyi kiadások szerkezetét, finanszírozását mutatja be.

A jelentés további fontos megállapításai közé tartozik:

• Az egészségügyi kiadások GDP-hez mért aránya Hollandiában (12%) a legmagasabb, melyet Franciaország és Németország követ (11,6%). A GDP egészségügyre fordított aránya az EU tagországaiban átlagosan 9% volt, szemben a 2010-es 9,2%-kal.
• Orvosok: Az egy fõre jutó orvosok száma szinte minden EU-tagországban emelkedett az elmúlt évtizedben : míg 2000-ben még 1000 fõre 2,9 orvos jutott, addig 2010-ben már 3,4. Különösen gyors volt a növekedés Görögországban és az Egyesült Királyságban. Mindazonáltal az egészségügyi dolgozók jövõbeli hiánya továbbra is súlyos aggodalomra ad okot számos európai országban.
• Generalista/specialista egyensúly : Jelenleg szinte valamennyi országban több szakember áll rendelkezésre, mint általános orvos, a hagyományos családi orvoslás iránti érdeklõdés hiánya miatt, és a két szakembertípus közötti díjazásbeli szakadék miatt. A generalisták számának lassú növekedése, illetve csökkenése azonban aggodalomra ad okot bizonyos lakossági szegmensek alapellátásokhoz való hozzáférését illetõen.