„Elõremutató és kockázatmentes kezdeményezés az e-recept napokban meghirdetett 2012-es bevezetése, hiszen az egészségpénztáraknál évek óta panaszmentesen és olcsón mûködik ugyanez az infrastruktúra „kicsiben”, nincs tehát más teendõ, mint állami szinten bevezetni ugyanazt a digitális rendszert” – állítja Semerédy Péter, az Optisoft Nyrt. igazgatótanácsának elnöke. „Ez azonban elsõsorban kényelmi, és csak másodsorban költségmegtakarítási lépés. Az igazi elõrelépést sokkal inkább a kórlapok digitalizálása jelentené.” Ez az informatikai alapú fejlesztés ráadásul arányait tekintve a leghasznosabban elköltött pénz lenne: számottevõen csökkentheti a vizsgálatok számát, jelentõs idõt szabadíthat fel a tényleges betegellátásra és megalapozott adatokat biztosíthat kutatásokhoz és az ágazat további finomhangolásához.

Többek közt erre a célra kötött szakmai szövetséget az Optisoft Számítástechnikai Nyrt., a Tempo Egészségpénztár, a Medicor Elektronika Zrt., a Kék Lagúna Egészségközpont és a Közép-Kelet-Európai Rekreációs Társaság. A felesleges vizsgálatok elhagyásával, az adminisztráció egyszerûsítésével és a redundáns orvos-beteg találkozások számának csökkentésével az ágazati megtakarítás milliárdokban lenne mérhetõ. Fõleg akkor szükséges ez, amikor az amúgy is stagnáló vagy éppen csökkenõ GDP-bõl egyre kevesebbet fordít az állam az egészségügyi ellátásokra (2009-ben a teljes egészségügyi kiadások 69,7 százaléka származott költségvetési forrásból – a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet – OECD – országainak átlagban ez az arány 71,7 százalék).

A hazai egészségügy másik negatív jellemzõje a szakemberek hiánya: míg az OECD tagországaiban 3,1 orvos jut ezer lakosra, ez az arány hazánkban csupán 3, ráadásul vannak kifejezetten hiány szakok: például a radiológiában, aneszteziológiában. Az ápolók tekintetében még rosszabbul állunk, hiszen az OECD tagállamok átlaga 8,4, míg itthon 6,2 ápoló jut ezer fõre. A szakorvosok csökkenõ száma által felvetett problémák egy részére, ha megoldást nem is, de mindenféleképpen könnyebbséget jelenthet a rendelõintézetek becsatornázása egy országos adatbázisba. A radiológus szakorvosok esetében – mivel nincs szükség közvetlen beteg-orvos kapcsolatra – az egyes felvételek kiértékelésében akár egy másik rendelõintézet specialistája is részt vehet, amennyiben a digitalizált felvételek eljutnak hozzá, és nem kényszerül saját eszközein újra felvételt készíteni, jelentõs sorbanállást generálva ezzel.

A különleges szaktudást igénylõ betegségek diagnosztizálásában, a kezelések konzultációjában is nagy segítséget jelenthet, amennyiben a leleteket az ország bármelyik specialistája megtekintheti. A felesleges vizsgálatok elkerülésével a nem sürgõs vizsgálatok várólistái is jelentõsen rövidülhetnének.

Harmadannyi gép – nem megengedhetõ a feleslegesen ismételt vizsgálat

Az egészségügyi és diagnosztikai adatok az OECD átlagnál kevesebb orvosi eszköz jobb kihasználását is ösztönözné. Amíg idehaza egymillió lakosra csak 7,2 számítógépes képalkotó berendezés (CT-készülék) és 2,8 mágneses magrezonanciás képalkotó (MRI-készülék) jut, addig a tagállamok átlaga 22,1 és 12. Ráadásul ehhez a gépszámhoz viszonylag magas vizsgálati szám – 2009-ben például 735 960 – társul. Amennyiben ezeken végrehajtott vizsgálatok eredményei a páciensekhez köthetõen egy szerveren kerülnének tárolásra, akkor egy baleset vagy hirtelen rosszullét esetén az ország összes rendelõintézetében elérhetõvé válnának a beteg korábbi adatai és leletei, könnyítve ezzel az ellátás sikerét.