A biztosítók korlátoznák a bankok hitelezõi feltõkésítését
2012.11.20
Az európai biztosítókat tömörítõ szövetség, az Insurance Eurpe felszólította az Európai Bizottságot, hogy korlátozza az úgynevezett bail-in mechanizmus használatát, melynek keretében a hatóságok leírhatnák a csõdbe jutott hitelintézet fedezetlen hitelezõinek követeléseit.

Egy bail-in rendszer létrehozása jelentõs hatással lenne a biztosítók befektetési döntéseire, és így a bankok finanszírozására, miután az európai biztosítók igen komoly befektetõnek számítanak 7700 milliárd eurót meghaladó kezelt vagyonukkal – közölte a biztosítói lobbi szervezet.

A bail-in javaslat részét képezi annak az uniós irányelv-tervezetnek, amely keretet szabna a bajba jutott hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítására és szanálására irányuló intézkedéseknek.

Az Insurance Europe úgy véli, hogy a bail-in mechanizmusnak valóban részét kell képeznie a felügyeleti beavatkozásoknak, azonban csak akkor szabad használni azt, ha egy hitelintézet már nem életképes. 

Mit jelent a bail-in?
A hitelezõi feltõkésítés (bail-in) esetében a bank feltõkésítésére a részvényesek kiszorításával vagy részesedésük felhígításával kerül sor, a hitelezõi követeléseket pedig csökkentik vagy részvényekké alakítják át.Ily módon az az intézmény, amelyre nem sikerült magánszektorbeli felvásárlót találni, vagy amelynek feldarabolása nem megoldható, továbbra is nyújthatná az alapvetõ szolgáltatásokat anélkül, hogy közpénzbõl kellene feltõkésíteni (bail-out), a hatóságoknak pedig lenne idejük a szerkezetátalakításra vagy egyes tevékenységek rendezett leépítésére.Ebbõl a megfontolásból a bankoknak forrásaik egy részét hitelezõi feltõkésítésére alkalmas eszközök formájában kellene tartaniuk.Amennyiben élnek vele, az eszközöket a követelések kielégítési sorrendje szerint elõre meghatározott rendben írnák le annak érdekében, hogy az intézmény visszanyerje életképességét.

A pénzügyi válság rávilágított, hogy az állami szervek nincsenek megfelelõen felkészülve arra, hogy globális piacokon mûködõ, gyenge lábakon álló bankokat kezeljenek. A pénzügyi szolgáltatások fenntartása érdekében a kormányoknak korábban soha nem látott mértékben kellett közpénzekbõl tõkét juttatniuk a bankoknak. Az Európai Bizottság 4 500 milliárd euró (az uniós GDP 37%-ának megfelelõ) értékû állami támogatást hagyott jóvá pénzügyi intézmények számára, mellyel sikerült ugyan elkerülni a bankok tömeges csõdjét és a gazdasági zavarokat, de az adófizetõkre hárult mindezek terhe, és nem oldódott meg a bajba jutott, nagy, nemzetközi bankok kérdése sem.

Éppen ezért nyáron az Európai Bizottság a bankok helyreállítására és szanálására vonatkozóan javaslatokat fogadott el, melynek értelmében, ha egy bank pénzügyi helyzete a helyrehozhatóságot meghaladó mértékben megrendül, a javaslat garantálja, hogy a bank kritikus funkciói úgy legyenek megmenthetõk, hogy a csõdbe ment bank átszervezésének és szanálásának költségeit a bank tulajdonosai és hitelezõi viseljék, ne pedig az adófizetõk.

A javaslatban szereplõ eszközök elkülönülnek „megelõzési”, „korai beavatkozási” és „szanálási” hatáskörök szerint, amelyek közül a hatóságok a helyzet romlásához igazodva választják ki az egyre mélyrehatóbb eszközöket.