A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége által szervezett, „Állati eredetû melléktermékek” c. konferencián tartott elõadásában Simon Anita az élelmiszer- és ételhulladék feldolgozásának piacán kialakult helyzet visszásságait és az ezekbõl eredõ veszélyeket ismertetve hívta fel a figyelmet a jelenlegi szabályozás pontosításának, az ellentmondások és kiskapuk felszámolásának szükségességére.

A jelenlegi környezetben gyakorlatilag nem garantálható, hogy a használt sütõolaj a termelõtõl ténylegesen engedéllyel rendelkezõ szakcéghez kerül. Az uniós érvényû tilalom dacára továbbra is számottevõ mennyiség kerül a takarmányozásba, de arra is számos példa akad, hogy közvetlenül üzemanyagként kerül felhasználásra. Ugyancsak kritikus pont, hogy a biodízelgyártásban történõ hasznosításhoz kapcsolódó engedélyeztetésben a környezetvédelmi hatóság csupán szakhatósági, tanácsadói szerepet vállal, az engedélyeket a területileg illetékes állategészségügyi hivatal adja ki. A tapasztalatok szerint ugyanakkor nem mûködik megfelelõen a testületek közti kommunikáció, amely további visszaéléseket eredményez.

„Nem csupán a sütõzsiradékok területén tapasztalhatók hiányosságok, hanem az elsõsorban az áruházláncok lejárt szavatosságú élelmiszereinek kezelésében terjedõ gyakorlat is rendkívül veszélyes.” – hívja fel a figyelmet Simon Anita. A jelenleg érvényben lévõ szabályozás lehetõséget ad arra is, hogy az ilyen jellegû hulladék termelõi állatmenhelyeknek adják azt át, ám míg a szakcégeket szigorú élelmiszerbiztonsági és adminisztrációs elõírások kötik, addig a menhelyek esetében rengeteg kérdés tisztázatlan maradt. Az utóbbiak számára az úgynevezett feletetési engedélyek tartalma nagy szórást mutat mind kompetencia, mind jogszabályi megfelelés terén. Nem tartalmaz mennyiségi korlátot, és nem feltétele a minõségi ellenõrzés sem, azaz a menhely az ott lévõ állatok számától és igényeitõl függetlenül gyakorlatilag bármit és bármennyit átvehet. „Nem tisztázott a csomagolóanyagok, göngyölegek, szállítási eszközök sorsa sem, a hulladék begyûjtéssel foglalkozó cégekre vonatkozó idevágó szabályoknak ugyancsak nem kell megfelelni, senki nem ellenõrzi ezek megfelelõ tisztítását, fertõtlenítését sem.” – tette hozzá a szakember.

Mindezek következtében a kockázat óriási, hiszen elviekben korlátlan mennyiségû élelmiszerhulladék kerül akár az alapvetõ higiéniai szabályok betartása nélkül a menhelyekre, a többlet útja pedig követhetetlen. Az idézõjelben jobbik esetben – ugyancsak a törvényi szabályozással szembemenve – haszonállatok takarmányaként kerül hasznosításra, rosszabban pedig akár a humán élelmiszerláncba is visszakerülhet.

„Érdekes a felelõsségbiztosítás kérdése is: az állatmenhelyeknek ugyanis ezzel sem szükséges rendelkezniük, szemben a professzionálisan, engedélyekkel mûködõ piaci szereplõkre vonatkozó elõírásokkal, ebbõl eredõen viszont az esetleges havária helyzetek megoldása, illetve az okozott kár megtérítése igen nehézkessé válhat.” – magyarázza a BIOFILTER vezérigazgató-helyettese.

„Legkevésbé sem a jótékony célú felhasználás ellehetetlenítése a cél, de látni kell, milyen súlyos visszaélések lehetõségével, mekkora kockázatokkal jár a jelenlegi gyakorlat.” – véli Simon Anita. „Jogos és evidens igény, hogy a kezelésére minden körülmények között ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Pontosan meg kell határozni az átvehetõ hulladékok körét és mennyiségét is, utóbbi ellenõrzésére pedig hiteles mérési lehetõséget kell biztosítani. Tisztázni kell a megfelelõ szállítási, tárolási és fertõtlenítési elõírásokat, végezetül pedig az állatmenhelyek felelõsségbiztosításának szabályozásáról is gondoskodni kell.” – hangsúlyozta.