Az elmúlt években a szociális védelemre fordított kiadások nagysága az EU 27 tagállamában a 2007-es GDP 26,1%-áról, 2010-re a GDP 29,4%-ára emelkedett – derül ki az EuroStat adataiból. A növekedésért nagyrészt a gazdasági válság volt felelõs, mivel nominálisan a szociális védelemre fordított összegek 2007-2010 között körülbelül 10%-kal nõttek, miközben a GDP közel változatlan szinten maradt.

A kiadások fõ kategóriáit tekintve (nyugdíjak, egészségügyi ellátások, családi juttatások) mindegyike mintegy 10%-kal emelkedett, miközben az munkanélküliségre fordított kiadások mintegy harmadával emelkedtek. 2010-ben a szociális védelemre fordított kiadások két legfõbb finanszírozási forrása általában adóbevételekbõl származó kormányzati hozzájárulások (40%) és társadalmi hozzájárulások (56%) voltak.

Az EU 27 átlaga természetesen óriási különbségeket fed el az egyes tagállamok között. Jóval 30% feletti volt ugyanis a GDP szociális kiadásokra fordított aránya 2010-ben Franciaországban (33,8%), Dániában (33,3%), Hollandiában (32,1%), Németországban (30,7%), Finnországban (30,6%), Ausztriában és Svédországban (mindkettõ 30,4%). Ezzel szemben 20% alatti volt Romániában (17,6%), Lettországban (17,8%), Bulgáriában és Észtországban (mindkettõ 18,1%), Szlovákiában (18,6%), Lengyelországban (18,9%), Litvániában (19,1%) és Máltán (19,8%). Ezek a különbségek az életszínvonalbeli különbségeket is tükrözik, de egyben a nemzeti szociális védelmi rendszerek, a demográfiai, gazdasági, társadalmi és intézményi struktúrák közötti különbségeket is jelzi.

Az egy fõre jutó kiadások Luxemburgban, Hollandiában és Dániában voltak a legmagasabbak 2010-ben: Luxemburgban közel nyolcszor többet költöttek szociális védelemre, mint Bulgáriában. A három legtöbbet költõ országot követte Ausztria, Írország, Svédország – melyek az átlagnál 30%-kal többet költöttek – míg a legkisebb egy fõre jutó szociális kiadást Bulgáriában és Romániában regisztrálták, ahol az EU átlagánál 30%-kal kevesebbet fordítottak szociális kiadásokra.

Az öregségi és hozzátartozói ellátások szinte minden tagország esetében a szociális védelmi ellátások jelentõs részét, mintegy 45%-át alkották 2010-ben. Az összes kiadáson belül a legnagyobb arányt Lengyelországban és Olaszországban (mindkettõ 61%) és Máltán (55%) tette ki, míg a szociális kiadások kisebb részét alkotta legalacsonyabb Írországban (23%), Luxemburgban (36%) és Dániában (38%).

A betegségi, egészséggondozási és rokkantsági ellátások az összes szociális ellátás 37%-át alkották átlagosan. Ezek a kiadások alkották a legnagyobb arányt Németországban, Írországban, Luxemburgban és Hollandiában, míg az összes többi országban a második legnagyobb részt kitevõ szociális ellátási formák közé tartoztak. A skála két végén Ciprus (27%) és Lettország (28%), valamint Írország (48%) és Hollandia (43%) helyezkedtek el.

A családi ellátások részesedése a teljes szociális védelmi kiadásokon belül 8% volt, a munkanélküliségi ellátásoké 6%, míg a lakhatási és társadalmi kirekesztés elleni ellátásoké 4%. A családi ellátások kiadásokon belüli részesedése is óriási szórást mutat a tagországok között: Hollandiában és Lengyelországban 4%, Luxemburgban 18% volt 2010-ben. A munkanélküli ellátások részaránya a lengyelországi 2%-és a spanyolországi 14% között szóródtak, míg a lakhatási és társadalmi kirekesztés elleni juttatások kevesebb mint 1%-ot tettek ki Olaszországban, szemben Ciprussal, ahol a szociális ellátások több mint 12%-át alkották ezek a tételek.