A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) az elmúlt év vizsgálatai során számos prudenciális (üzleti megbízhatósági) és fogyasztóvédelmi kockázattal, helytelen biztosítói gyakorlattal szembesült a unit-linked biztosításoknál. A PSZÁF ezért – fogyasztóvédelmi szervezetek, piaci szakmai szövetségek, s a Pénzügyi Békéltetõ Testület észrevételeit is felhasználva – ajánlást adott ki, az egységes jogalkalmazási gyakorlat, továbbá az azon túlmutató fogyasztóbarát, követendõ piaci magatartás elõmozdítására.

Mint a PSZÁF a dokumentumban rámutat, a unit-linked biztosítások termékismertetõinek tartalmilag összhangban kell lennie a biztosítási kötvénnyel. A szerzõdési feltételekben elvárt –hogy minden költségelemet, s a kockázati díjat is feltüntetésenek, lehetõleg egy fejezetben, akár táblázatként. Alapvetõ fontosságú tehát az ügyfélterhek mindegyikének egyértelmû ismertetése. Célszerû, hogy a biztosítók pontos tartalommal utaljanak az életbiztosításokhoz kínált eszközalapokhoz kötõdõ befektetési és egyéb kockázatokra (akár az eszközalapok esetleges felfüggesztése kapcsán is), s világosan mutassák be az eszközalap befektetési politikáját.

Ajánlott, hogy a biztosító, a letétkezelõ és a portfoliókezelõ közül legalább kettõ számítsa ki az eszközalap nettó eszközértékét, elõsegítve ezzel, hogy a biztosító hivatalos honlapján az érintett adatok közzétételét többszörös folyamatba épített kontroll elõzhesse meg. A biztosítók nyilvántartó rendszerei automatizáltan, minimális kézi vezérléssel, továbbá az egyes rendszerek egymás között átjárható módon mûködjenek. Szükséges továbbá a teljes állománykezelési folyamat belsõ szabályozottságának és írásba foglalásának megteremtése. A unit-linked konstrukciókat kínáló szolgáltatók rendelkezzenek a felmerülõ kockázatokat biztonságosan kezelõ mechanizmusokkal, s a kockázatokat a belsõ ellenõrzés rendszeresen vizsgálja.

A PSZÁF elvárja, hogy a fogyasztókkal történõ szerzõdéskötés során a biztosítók, közvetítõk pontosan mérjék fel az ügyfelek hosszú távú teherviselõ képességét és kockázatviselõ hajlandóságát. Jó gyakorlat, ha a biztosító – a szerzõdéskötést követõ 30 napos felmondási idõn belül – rögzített telefonhívással méri vissza, hogy az ügyfél valóban tisztában van-e hosszú távú kötelezettségeivel.

A közvetítõi ügyfél-tájékoztatás során ki kell térni arra, hogy azt az ügyfelek érdekét képviselõ alkuszként, vagy a biztosítók megbízásából eljáró többes ügynökként teszi-e meg az ügyfél számára, bankfiókban történõ biztosításközvetítés során pedig nyomatékosítani kell: nem hitelintézeti termékrõl van szó. Egyértelmûen rögzíteni kell, hogy az adott unit-linked biztosítás tartalmaz-e tõke vagy hozamgaranciát, a termék elnevezése viszont nem sugallhat a valósnál magasabb szintû védelmet. Hitel fedezete céljából megkötött befektetési életbiztosításoknál elvárás, hogy a hitelkérelem esetleges elutasítása hiúsítsa meg a unit-linked szerzõdés létrejöttét is. A szerzõdés létrejöttérõl szóló tájékoztatásnak figyelemfelhívóan kell bemutatnia a felmondási jog gyakorlásának részleteit, de ismertetnie kell az ügyfél ezzel kapcsolatos (például kezdeti levonások, árfolyamkockázat miatti) kockázatait is.

A PSZÁF azt várja, hogy az ajánlások alkalmazása javítja e sok kritikával érintett termékcsoport egyértelmû, egységes kezelését, erõsíti a fogyasztók tudatosságát és ismereteit, azzal is, hogy a termék kínálta lehetõségekkel és kockázatokkal már a szerzõdéskötéskor tisztában lesznek. Fontos, hogy azt is tudják: a szerzõdés létrejöttére vonatkozó biztosítói tájékoztatást követõen 30 napig felmondhatják a szerzõdést, ha annak tanulmányozása során olyan elemet találnak, amely miatt túl kockázatosnak ítélik a terméket.