Van olyan biztosító, amelyik a biztosítás futamidejének az elején elvonja az összes, a futamidõ alatt felszámítandó költséget. Ilyen például az NN Biztosító Motiva terméke, az Allianz Életprogram és a CIG Pannónia Klikk nyugdíjbiztosítása. A másik stratégia, hogy a biztosító elkülöníti az elsõ 2-3 éves befizetett rendszeres díjunkat, és ezekbõl vonja a kezdeti költséget. Ilyen például az Aegon Tempo nyugdíjbiztosítás, vagy a Metlife MET-687-es számú Privát Nyugdíjprogramja, valamint az Union Nyugdíj Program II. Az Union látszólagos versenyelõnye sem ilyen egyértelmû: itt ugyanis fix költséget határoz meg a szolgáltató, a többi esetben viszont a kezdeti díjtartalékra vonatkozó költség - az elvont egységek miatt - évente csökken. Sajátos költségmodellt használ a Generali Aranyszárny Perspektíva modellje, ahol idõtávtól függõen határozzák meg, hogy milyen díjarányos költségeket von el a biztosító, kifejezetten kezdeti költség nem jelentkezik. 

Ha hosszú távon kitartunk a nyugdíjbiztosításunk mellett (márpedig ez a cél), akkor nincs jelentõs különbség a költségstruktúrák között. Ha viszont valamiért rövid távon fel akarjuk bontani a szerzõdésünket, nagyobb veszteséget szenvedhetünk el egy olyan biztosítással, amelyik rövid idõn belül magasabb költségeket von le, bár a visszavásárlási táblázatok miatt jellemzõen egyiket sem úszhatjuk meg tíz éven belül jelentõsebb tõkevesztés nélkül.