Az IPE kérdésére, hogy reménykedhetnek-e az európai nyugdíjalapok is Bázel III szabályok közelmúltbeli felülvizsgálatához hasonló kedvezményekben, Carlos Montalvo, az EIOPA ügyvezetõ igazgatója elmondta, „a biztosítás nem azonos a banki tevékenységgel”. A Szolvencia II egy független szabályozói folyamat, melynek során a tõkekövetelmények megállapítása tekintetében különbözõ lehetõségeket és megközelítéseket teszteltek az elmúlt 10 évben. „Ez az igen hosszú idõkeret tette lehetõvé számunka, hogy megfelelõ mennyiségû és minõségû információt gyûjtsünk össze javaslataink alátámasztásához. Ezek a javaslatok ugyan nem tökéletesek, azonban kellõen jók és megbízhatóak ahhoz, hogy megfelelõ kiindulási pontot adjanak a Szolvencia II-höz” - tette hozzá Montalvo.

A vezetõ azt is hozzátette, hogy az EIOPA nem lát összefüggést a bankok és a biztosítók vitái között, és nem látja szükségességét bármilyen típusú változtatásnak sem, különösen ha ezt a változást egy „külsõ döntés”, a Szolvencia II jogalkotási folyamatához nem kapcsolódó döntés váltaná ki.

Montalvo arra is rámutatott, hogy egyértelmû különbséget kell tenni a szavatoló tõkére vonatkozó követelmények és a likviditási pufferek koncepciója között. Míg az elsõ ugyanis bizonyos megbízhatósági szint – a Szolvencia II esetében ez egy éves idõtávon 99,5% - mellett bekövetkezõ váratlan veszteségek fedezetéhez szükséges tõke szintjére utal, addig az utóbbi célja annak biztosítása, hogy a bankok elegendõ könnyen értékesíthetõ eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy a hirtelen bekövetkezõ, rövid távú tõkekiáramlásokat kezelni tudják.

Mivel a Szolvencia II magában foglalja a minõségi felügyeleti szabályokra vonatkozó kezdeményezést, az úgynevezett Prudent-Person-Principle-t, ezért a biztosítók szembesülnek az elfogadható fedezeteket felsoroló, elõíró listával. Ez a minõségi kezdeményezés nem jelent menlevelet, hanem megköveteli, hogy a biztosítók a tõkebefektetési folyamatot állandóan ellenõrizzék, aktívan, prudens módon kezeljék befektetéseiket, összhangban a kötelezettségeik jellegével és szerkezetével – tette hozzá Montalvo.

A tõkekövetelmények az egyes eszközök kockázatosságával, és a diverzifikációs stratégiával összhangban kerülnek meghatározásra. Más szóval a több kockázat magasabb tõkekövetelményt von maga után.

Összehasonlításképp, a Bázel III célja annak biztosítása, hogy a bankok megfelelõ szintû tõketartalékkal rendelkezzenek ahhoz, hogy a következõ 12 hónapban várható veszteségeiket, és a nem várt hitelezési veszteségeket fedezni tudják.

„Mivel a biztosítás nem azonos a banki tevékenységgel, ezért meg vagyok gyõzõdve róla, hogy a bankok és biztosítók vitáját nem lehet összekapcsolni, így a biztosítók tõkekövetelményét csökketeni” – mondta Montalvo.