Jövõ héten látogat az USA-ba a Generali vezére, Mario Greco, hogy meggyõzze az ottani befektetõket arról, hogy képes lesz levezényelni azokat az átalakításokat, amiket az olasz biztosítótársasággal kapcsolatban nemrég beígért.

Greco ígéretei kísértetiesen hasonlítanak a brit Aviva biztosító agresszív átstrukturálásához, amely az elmúlt hét hónapban egy sor üzletágtól vált meg, mintegy 2,5 milliárd font értékben. A fogyókúra-tervek felvetik a kérdést, hogy miként fognak kinézni a jövõben Európa legnagyobb biztosítói, és milyen helyzetben érik õket az ágazatot érintõ kihívások?

Az érett piacok lassuló gazdasági növekedése ugyanis az élet- és nem-életbiztosítókat is lanyhuló kereslettel szembesítette. Az alacsony kamatok azonban még nagyobb problémát eredményezhetnek. Különösen igaz ez az életbiztosítókra, akik kevésbé rugalmasan tudják módosítani a szerzõdési feltételeket, azonban a gyenge befektetési hozamok a nem-életbiztosítók jövedelmezõségét is érzékenyen érintik.

A biztosítókra váró kihívások sok szempontból hasonlóak a japán válságra – amely 6-7 évvel a buborék kipukkanása után is hatással volt a jövedelmekre – közölte nemrégiben a Barclays.

A bevételi kilátások miatt a biztosítók arra kényszerülhetnek, hogy új módszerekkel próbálják elérni profitcéljaikat, amibe a konszolidáció, az akvizíciók és a nem profitábilis üzletágak értékesítése is beletartozik.

Jóval drasztikusabb lépéseket jelentettek be azok az újonnan kinevezett biztosítóvezérek, akiknek nem csak az ágazatra nehezedõ nyomással, de vállalat-specifikus problémákkal is meg kell küzdeniük.

A leglátványosabb példa erre az Aviva, melynek egykori vezérét, Andrew Moss-t a részvényesek távolíttatták el a társaság élérõl, elégedetlenségüket kifejezve. Az új ügyvezetõ, John McFarlane hét hónapos hivatali ideje alatt szerte a világon megvált az Aviva különbözõ eszközeitõl, hogy megerõsítse a biztosító fizetõképességét. Legutoljára az amerikai üzletág értékesítésérõl állapodott meg.

Hasonlóképpen a Generali – melyhez Greco az után csatlakozott, hogy az elégedetlen részvényesek kiszorították az elnököt és az vezérigazgatót is – is azt tervezi, hogy 2015-ig 4 milliárd eurót szed össze különféle eszközök értékesítésébõl. Tekintettel arra, hogy a befektetõket az érett piacokon történõ biztosításkötési számokkal már nem lehet lenyûgözni, a vezetõk arra törekszenek, hogy felhívják a figyelmet a feltörekvõ országokban rejlõ lehetõségekre, az ottani alacsony biztosítási penetrációra hivatkozva.

A nagy nyugati biztosítók már évek óta az érett piacokon megtermelt bevételeket használják a gyorsabban fejlõdõ régiókban történõ terjeszkedések finanszírozására. A Generali esetében ez a kelet-közép-európai és az ázsiai régiókban való terjeszkedési szándékot jelenti. Az Aviva biztosító különbözõ régiókból való kivonulása mégis azt mutatja, hogy a tengerentúli terjeszkedés nem feltétlenül jelent csodaszert. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a látványos növekedés jellemzõen igen alacsony bázisról indul a feltörekvõ országokban.

A legtöbb cég számára azonban továbbra is az a legfontosabb kérdés, hogy a vezetõk mennyire tudnak megbirkózni az alapvetõ mûveleteknél tapasztalható hiányosságokkal, gyengeségekkel. A termékek átárazása, vagy piacról való kivonása az egyik legalapvetõbb válasz, amit a biztosítók a makrogazdasági kihívásokra adhatnak. Így tett például az Ageas is, amely tavaly év végén lecsökkentette a bankbiztosítási termékekre nyújtott garanciák mértékét

A Generali vezetõje is azt vallotta stratégiai terveinek felvázolásakor, hogy elengedhetetlen a termékválaszték megváltoztatása, hiszen egyes termékek ma már egyszerûen nem életképesek.

A költségcsökkentés szintén meglehetõsen elterjedt reakció a biztosítók között. Az Aviva például 400 millió fontos célt tûzött ki maga elé, melynek többsége létszámleépítéshez kapcsolódó.

A kihívások ellenére, Európa 26 legnagyobb biztosítóját tömörítõ index tavaly mintegy egyharmadával emelkedett, vagyis közel kétszer akkorát, mint a szélesebb értelemben vett piac. Ez nagyrészt a növekvõ piaci bizalomnak volt köszönhetõ, hogy az euróövezeti kormányok és bankok nemteljesítése elkerülhetõ, amellyel szemben a biztosítók igen jelentõs kitettséggel rendelkeznek.