A Standard & Poor’s nemrégiben vizsgálta meg az európai biztosítók gazdasági tõkeszámítási modelljeit (ECM). Egyes „erõs” vagy „kiváló” vállalati kockázatkezelési (ERM) rendszert alkalmazó biztosítótársaságok további információval is ellátták a hitelminõsítõ intézetet, amely lehetõvé tette az elmélyültebb ECM elemzést.
Az S&P’s által áttekintett modellek mindegyike „basic” vagy „jó” minõsítést kapott, azonban egyik sem tekinthetõ a hitelminõsító kritériumai szerint „kiválónak”. A legtöbb ECM jó modellezési keretet, illetve platformot használ, és a biztosító nagykockázatait megfelelõen modellezi.
A különbség a jó és az alapmodellek között a diverzifikáció, a tõke helyettesíthetõségének, a hosszú távú lehetõségek és a garanciák modellezésében rejlik. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a biztosítókat kihívások elé állítja a replikáló portfolió használata, az extrém kockázatok kalibrációja, valamint a modellek kalibrálásakor használt szakértõi vélemény igazolása.