A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2012 õszétõl 17 hazai hitelintézetnél folytatott le témavizsgálatot a budapesti bankközi kamatláb (BUBOR) jegyzési gyakorlatára vonatkozóan, a BUBOR képzését szponzoráló Magyar Forex Társaság (MFT) illetve a jegyzési információkkal rendelkezõ Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatait is felhasználva. A PSZÁF vizsgálatára azután került sor, hogy a brit és amerikai pénzügyi felügyeletek 2012 nyarán közzétették: a Barclay’s Bank manipulálta az euróra (EURIBOR), illetve az angol fontra és amerikai dollárra (LIBOR) vonatkozó bankközi kamatlábakat.

A PSZÁF statisztikai elemzése a hazai piaci szereplõknél alátámasztotta, hogy a múltban nem történt szándékos és eredményes eltérítése a BUBOR értékének, az rásimult a jegybanki alapkamat pályájára. A vizsgálat viszont megállapította: a BUBOR-t kialakító bankoknál (2013. február 1-tõl már csak 10 aktív árjegyzõ van a piacon) a folyamat nem volt és ma sincs szabályozva, azt nem illesztették be a kockázatkezelési rendszerbe, s hiányzik annak ellenõrzése is.

Az érintett hitelintézeteknél a jegyzésnél nincsenek továbbá belsõ szabályzatok a módszertanra, az operatív lebonyolításra, a jegyzés eredményének ellenõrzésére és archiválására vonatkozóan. Az MFT által készített BUBOR szabályzat sem adott részletes módszertani útmutatót, sõt nem határozta meg pontosan a BUBOR fogalmát sem.

A PSZÁF megállapította széleskörû vizsgálata során: a BUBOR jegyzés során a szereplõk nem alakították ki a folyamatba épített kontrollokat sem. Módszertan hiányában kizárólag a jegyzést végzõ vagy elõkészítõ – utólag azonosíthatatlan – üzletkötõk szakmai tapasztalata, igényessége határozta meg, hogy milyen piaci információkat használnak fel a folyamat során. A piaci kockázatkezelés folyamataiban nem szerepelt a jegyzések ellenõrzése, az elrontott jegyzésekre nem kérdeztek vissza, s nem történtek hibajavítások. Az eljárást az adott bankok belsõ ellenõrei vagy külsõ auditorok sem vizsgálták, vezetõi jelentések nem készültek róluk. A LIBOR botrány kirobbanása után néhány bank a külföldi anyabank kezdeményezésére már folytat(ott) belsõ vizsgálatot, illetve megkezdte a belsõ szabályozás kialakítását.

A BUBOR, mint nemzeti bankközi kamatláb sajátossága a hasonló referencia mutatókhoz képest, hogy a jegyzés mûködésében összesítõ szerepet vállalt az MNB. E közremûködés alapvetõen a napi jegyzések összesítésére és a kamatláb-értékek kiszámítására szorítkozott, ám mindez a piac felé azt a látszatot keltette, mintha a BUBOR-jegyzés – a folyamatos hatósági részvétel miatt – folyamatában ellenõrzött tevékenység lenne. Ez az ellenõrzõ szerep azonban semmilyen formában nem valósult meg, kizárólag a napi jegyzések összesítése és a kamatláb kiszámítása volt az MNB feladata.

A hiányosságok pótlására, a rendszer megerõsítésére a PSZÁF már vizsgálati levelekben fogalmazta meg elvárásait, amelyeket rövidesen nyilvános ajánlásban is összefoglal. Az érintett bankoknak ennek keretében szabályozniuk kell a jegyzés folyamatát, ki kell alakítaniuk a megfelelõ kontrollpontokat, be kell illeszteniük e tevékenységet is kockázatkezelési rendszerükbe, s gondoskodniuk kell a jegyzés rendszeres ellenõrzésérõl, vezetõi beszámoltatásáról. A felügyeleti elvárások teljesülését a PSZÁF átfogó vizsgálatok során fogja ismételten ellenõrizni.

A PSZÁF azt is kezdeményezte, hogy az MFT dolgozzon ki a jegyzésben részt vevõk számára (megsértés esetén szankciókat is tartalmazó) magatartási kódexet, s azt is, hogy az MFT Szakmai Bizottságát bõvítsék ki a PSZÁF és az Államadósság Kezelõ Központ által jelölt független szakértõkkel.

A BUBOR a magyar pénz- és tõkepiac meghatározó eleme, szerepét a felügyeleti elemzés szerint más referencia mutató nem tudja átvenni. E mutató fontosságát jelzi, hogy 2012. június 30-án itthon mintegy 2500 milliárd forint hitel és 600 milliárd forint betét árazódott a hazai bankközi kamatláb alapján, s közel húsz hatályos jogszabály hivatkozik a BUBOR-ra. A bankközi kamatlábat jegyzõ hitelintézetek száma ugyanakkor csökken, a jegyzések mögött nincsenek valós bankközi ügyletkötések (miközben az indexhez jelentõs hitel- és betétállomány kötõdik), a 2008-as likviditási válság nyomán pedig a bankközi piac általában is jelentõsen beszûkült. A BUBOR így nem teljesíti azon célját, hogy pontos információt adjon a pénz- és tõkepiacnak a mögöttes ügyletekrõl.

A PSZÁF a kereskedés újraindítása érdekében javasolja a bankközi limitek újbóli kiterjesztését, üzletkötési kötelezettség bevezetését (kétoldali, bid/offer jegyzés bevezetésével), illetve az önként vállalt jegyzési kötelezettség feltételeinek megteremtését az aktív árjegyzõ bankoknak. Ezzel párhuzamosan célszerû ésszerûen csökkenteni a jegyzett futamidõk számát (például overnight, 1 és 2 hét, 1,3,6 és 12 hónap), a kiemelt futamidõket és azok egységes alkalmazásának kereteit az MFT-nek javasolt meghatároznia. A jegyzõ bankok számának csökkenése miatt a PSZÁF kezdeményezi a BUBOR átlagolási módszertan átalakítását a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen úgy, hogy az eddig alkalmazott felsõ és alsó 4-4 ajánlat eltávolítása helyett a mindenkori résztvevõk 25-25 százalékának szélsõ ajánlatait nyessék le a BUBOR-értékek kiszámítása érdekében.

Ha a jegyzõk száma tovább apad, akár felügyeleti szabályozási lépések is szükségessé válhatnak, például megfontolandó lehet jegyzési kötelezettség jogszabályi elõírása is.

Mivel az Európai Bizottság már dolgozik a benchmarkokra vonatkozóan új uniós jogszabálytervezeten, a majdani hazai szabályozás kialakításánál már ezt tekintetbe kell majd venni. A Bizottság javaslata az 2013. III. negyedévére várható.