Az elemzõi konszenzus szerint a közép-európai országok esetében nem lehet egy az egyben alkalmazni valamely, beváltnak mondott nyugat-európai bevándorlási és munkaerõpiaci modellt, a volt szocialista országoknak kombinált és átfogó megoldásokat kell találniuk - írja a BruxInfo.hu.

Radikális politikai beavatkozás nélkül az európai társadalom öregedése fel fog gyorsulni, amely beláthatatlan gazdasági következményekkel járhat. Az általános tendencia szerint a gazdasági bizonytalanságok és a munkanélküliség növekedése miatt csökken a gyermekvállalási hajlandóság, ez – valamint az orvostudomány fejlõdése – pedig az idõsek számának és lakosságon belüli arányának növekedését vonja maga után. Költségvetési szempontból ez jelentõs adóbevétel-kiesést és fenntarthatatlanul magas nyugdíjkiadásokat eredményezhet, és egyesek szerint már eredményez most is.

Az EU statisztikai hivatala szerint 2011-ben az uniós tagállamok közül Magyarországon volt a legalacsonyabb a teljes termékenységi arányszám, azaz az egy nõre jutó élve születések száma (1,23). Uniós átlagot nem tudott az Eurostat vonni, mivel több tagországtól nem érkeztek adatok, a kelet-európai országokban azonban relatíve magasabb az arány: Csehország 1,43, Szlovákia 1,45, Lengyelország 1,42, Szlovénia 1,56.

Nehezíti a helyzetet, hogy a külföldre költözõ állampolgárok gyakran „viszik az egész családot”, így az adófizetõ népesség jelentõsen csökkenhet a további országokban, különösképpen a balti államokban. „50 éven belül minden harmadik lengyel nyugdíjas lesz” – illusztrálta Krystyna Iglicka, a Varsói Egyetem professzora saját országának helyzetét.

Jean-Marc Fournier, az OECD szakértõje a brüsszeli konferencián elmondta, a külföldi munkaerõ rövid távon enyhíthet ugyan az öregedõ társadalom okozta nyomáson, de az egy fõre jutó bruttó hazai össztermékre és a munkanélküliségre nem lesz állandó hatással.

A közgazdász szerint az európai demográfiai helyzetet javítani lehetne a nyugdíjkorhatár további emelésével; a munkaidõ és a termelékenység növelésével; a mûszaki fejlesztéssel; és a szakpolitikai gyengeségek kiküszöbölésével. Utóbbi közé sorolta Fournier azt, hogy az európai lakosság általában nem hajlandó lakóhelyet változtatni egy jobb munka, vagy általában egy munka reményében. Akadályt jelent a nyugdíjak hordozhatóságának nehézsége, valamint a külföldön elérhetõ munkahelyekrõl érkezõ kevés információ is.

Az OECD szakértõje elmondta, gyakran visszatartja az állampolgárokat a lakóhelyváltástól a kettõs adóztatás veszélye, a képesítések nem megfelelõ elismerése, az egymástól jelentõsen eltérõ ingatlanárak, valamint az a tény, hogy a közigazgatás a legtöbb tagországban nem teszi lehetõvé külföldiek munkavállalását.