A világgazdaság ma kevésbé ellenálló, mint 2007-ben, a globális pénzügyi válságot megelőzően – olvasható ki a Swiss Re Institute (SRI) és a London School of Economics (LSE) által közösen kidolgozott új makroökonómiai reziliencia mutatókból. Ezzel szemben a háztartások rezilienciája a három fő kockázati területen – a természeti katasztrófák, a halálozás és az egészségügyi kiadások – a legtöbb régióban javult 2000 óta a sigma jelentés szerint. A biztosítók azzal javíthatnák a globális pénzügyi ellenálló képességet, ha a három fő kockázati területen lecsökkentenék a fennálló 1200 milliárd dollárnyi alulbiztosítottságot.

A makroökonómiai ellenállóképességet vizsgáló új mutató 2007-2018 között 31 ország adatai alapján készült, melyek a világ bruttó hazai termékének (GDP) mintegy 75%-át képviselik. A mutató megalkotásakor számtalan változót használtak fel azért, hogy a gazdaság állapotáról egy holisztikusabb értékelést adjon, mintha csupán a GDP-t venné alapul. Az elemzés alapján a mintában szereplő országok 80%-ának ellenállóképessége rosszabb volt 2018-ban, mint 10 évvel korábban, a globális pénzügy válságot megelőzően. A tendencia fő mozgatórugója a legtöbb esetben a monetáris politikai lehetőségek kimerülése és a bankszektor számára kihívást jelentő működési környezet.

Makro Ellenállóképességi Index (Macroeconomic Resilience Index) összetevői

• Fiskális mozgástér (35%) Magában foglalja az államadósság szintjét a GDP százalékában, a szuverén adósság minősítését és a reál GDP növekedését.
• Monetáris politikai mozgástér (15%) A központi bank képességét méri a monetáris politika lazítására vagy szigorítására.
• A bankszektor háttere (18%) Vezetői felmérés, amely megmutatja, hogy az ország bankjait mennyire tartják megbízhatónak. Ide tartoznak a tőketartalékok, a működési környezet, az üzleti modell, a makro környezet stb.
• A munkaerő-piac hatékonysága (12%) magában foglalja a bérmeghatározás rugalmasságát, az alkalmazási és felbocsátási gyakorlatokat, a tehetség megtartásának képességét és a nők munkaerő-piaci részvételét. A hatékony és dinamikus munkaerőpiac lehetővé teszi a munkavállalók könnyebb átcsoportosítását a stressz idején.
• Pénzpiaci fejlemények (10%) Ez egy összefoglaló mutató a fejlett pénzügyi piacok mélységének, elérhetőségének és hatékonyságának szempontjából.
• Gazdasági összetettség (4%) A gazdaság által előállított és exportált áruk összetettségének és sokszínűségének holisztikus mértéke. Megmutatja a termelési kapacitás szélességét és mélységét.
• Biztosítási penetráció (2%) A teljes (élet- és nem életbiztosítási) közvetlen biztosítási díjak GDP-hez viszonyított aránya. A biztosítás enyhíti a pénzügyi volatilitást.
• Humán tőke (2%) Megmutatja, hogy az egészség és az oktatás hogyan alakítja az ország termelékenységét és társadalmi mobilitását. A magas társadalmi mobilitás és a képzettségi szint dinamikusabbá teszi az országot a sokkokkal való megbirkózáshoz és az ahhoz való alkalmazkodáshoz.
• Alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság (2%) Azt méri, hogy egy országban mennyire alacsony fosszilis tüzelőanyag / szén-dioxid-kibocsátás. Az éghajlatváltozás ugyanis zavaró hatással van a globális ellátási láncokra és az infrastruktúrára.

Az elemzésben résztvevő országok közül Svájc és Kanada konzisztensen a legrugalmasabb országok közé tartoztak az elmúlt 10 évben. Az USA rezilienciája folyamatos javulást mutat a 2010-es mélypont óta, így tavaly a harmadik helyre került az országok rangsorában, köszönhetően az erős gazdasági fundamentumoknak, a hatékony munkaerőnek és az erős tőkepiacoknak, valamint a gazdasági sokkok enyhítését hivatott fiskális politikai mozgástérnek.

Régiónként tekintve 2007-ben és 2018-ban is Észak-Amerika volt a legrugalmasabb, míg Latin-Amerika volt az egyetlen régió, ahol javult a gazdasági ellenállóképesség, bár a strukturális kihívások miatt az még mindig alacsony szintű. Az euróövezetben csökkent legnagyobb mértékben a gazdasági reziliencia, tükrözve egyes országok törékeny költségvetési helyzetét, a monetáris politikai lehetőségek kimerülését, a bankrendszer továbbra is kihívásokkal teli környezetét, a munkaerőpiac hatékonytalanságát és a relatíve elmaradott pénzügyi piacokat. Az euróövezet perifériás országai sokkal kevésbé rugalmasak, mint a központi gazdaságok, elsősorban az alacsonyabb költségvetési források és a bankszektor gyengeségei miatt.

Ellenállóképesség mikro szinten

A makrogazdasági mutatók mellett az SRI biztosítási ellenálló képességi mutatókat is kidolgozott, a rendelkezésre álló biztosítási védelmi szintek szükséges biztosítási védelemhez viszonyított aránya alapján. A mikro szinten jelentkező előnyökön túl a kockázatok biztosítási piacokra történő áthárítása növeli a makrogazdaság ellenálló képességét is azáltal, hogy megkönnyíti a sokkok utáni erősebb helyreállást - olvasható a sigma jelentésben. A magasabb biztosítási penetrációval rendelkező gazdaságokra jellemző ezen kívül a kevésbé ingadozó növekedés is.

Európában az alulbiztosítottság szintje 2018-ban 342 milliárd dollár volt, ami több mint kétszerese a 2000. évi értéknek. A térség feltörekvő országai a rés több mint felét teszik ki. Relatív értelemben azonban az összetett biztosítási rugalmassági mutató mind a fejlett, mind a feltörekvő európai gazdaságokban 2000 óta javult – állapítja meg a jelentés.

A fejlett euróövezeti összetett biztosítási rugalmassági mutató 65%-os értéke azt jelenti, hogy a régió fejlett gazdaságaiban a három fő kockázathoz kapcsolódó becsült biztosítási igénynek csaknem kétharmadát fedezik a meglévő források, ide sorolva a biztosításokat is. Az euróövezet feltörekvő országai esetében a mutató 10 százalékponttal, 44%-ra növekedett. A legnagyobb javulás a halálkozási kockázatok védelmi szintjében történt.

A Swiss Re vezető közgazdásza, Jerome Jean Haegeli szerint az alulbiztosítottság egy több ezer milliárd dolláros üzleti lehetőség a biztosítási ágazat számára. A feltörekvő piacok számára nagyobb hasznot jelenthet a biztosítási védelem növelése, mivel az érett piacok jellemzően jobban hozzáférnek az alternatív finanszírozási forrásokhoz.

Tekintettel arra, hogy jövőre 35% valószínűséggel recesszióba kerül az Egyesült Államok gazdasága, valamint annak globális következményeire, kiemelten fontos a gazdasági ellenállóképesség megfelelő felmérése, túlmutatva a tradicionális GDP-mutatókon. Összességében a gazdasági sokkokkal szembeni politikai pufferek jóval szerényebbek, mint 2007-ben. Az elmúlt évek rendkívül alkalmazkodó monetáris politikája meglehetősen korlátozott mozgásteret hagyott a központi bankok számára a jövőben, miközben a pénzügyi piacoktól való függésük megnőtt. A strukturális reformok elégtelen előrehaladásával párosulva ez elhúzódó recessziót eredményezhet a jövőben – állapítja meg a Swiss Re Institute.