A legújabb kutatásokból kiderül, hogy napi egyszeri kocogás vagy edzõtermi munka nem semlegesíti az egész napos hosszú üldögélés káros hatásait, igazán azzal teszünk jót magunknak, ha óránként többször fölállunk, és akár csak pár perc járkálással megmozgatjuk tagjainkat.

A gyakori mozgás jelentõségére elõször Michael Jensen, az amerikai Mayo Klinika kutatója és munkatársai figyeltek fel. Az elhízást vizsgálva azt vették észre, hogy azok az emberek, akik idõnként spontán felugrálnak és járkálnak egy kicsit, akkor sem híznak el, ha néha a kelleténél többet esznek.

Az úgynevezett inaktivitáskutatás feltárta, hogy az inaktivitás, különösen az ülés nagyon rosszat tesz az egészségnek, még akkor is káros, ha egyébként rendszeres testgyakorlást is végez valaki.

2010-ben az Amerikai Ráktársaság egyik kutatócsoportja 123 000 középkorú felnõtt 14 éves követési adatait dolgozta fel. Amikor a kutatók összehasonlították azoknak a halálozási arányát, akik napi hat órát vagy többet ültek, azokéval akik három óránál kevesebbet töltöttek ülõ helyzetben, valamint figyelembe vették az egyéb körülményeket, például az étrendet is, meglepõ erdeményt kaptak. A fotelban töltött plusz idõ 37 százalékkal növelte a nõk és 17 százalékkal a férfiak mortalitását. A két nem halálozási aránya közötti nagy eltérésre nem találtak magyarázatot.

Egy másik tanulmányban a Queenslandi Egyetem kutatói 8800 ausztrál tévénézési szokásait elemezték. Számításaik szerint azok a 25 éven felüliek, akik napi hat órát ülnek a tévé elõtt, átlagosan nagyjából öt évvel rövidítik meg az életüket azokhoz képest, akik egyáltalán nem néznek tévét.

Az órákon át tartó folyamatos és mozdulatlan ülés egészségügyi kockázatot jelent függetlenül attól, hogy mit csinál valaki a nap többi részében. Az alvást leszámítva - amelynek jótékony hatása vitathatatlan - az összes inaktívitás, például az olvasás vagy az ülõmunka, ugyanolyan káros, mint a tévézés.

Vizsgálatok feltárták, hogy az inaktivitás összetett anyagcsere-változások egész sorát idézi elõ. A nem használt izmok például nem csak visszafejlõdnek, hanem az izomrostok aránya eltolódik a lassú típusú (zsírt égetõ) rostok felõl a gyors típusú izomrostok felé, amelyek inkább glükózt használnak energiaforrásként.

Másik változás az inzulinrezisztencia, egy diabéteszhez hasonló állapot kialakulása, amelynél a vérben glükóz halmozódik fel annak ellenére, hogy a szervezet termeli a cukor lebontásához szükséges inzulint. Mindez ijesztõen gyorsan - akár három napon belül - kialakulhat.

Mit tegyen az ülõmunkát végzõ ember?

A leghasznosabb, ha minél gyakrabban - lehetõleg 20 percenként, de óránként legalább egyszer 5 percre - megszakítjuk az ülést és megmozgatjuk tagjainkat. Már egész csekély aktivitásnövelés - amilyen pár perces járkálás - is bámulatosan hatásos. Üldögélve az ember 1-2 kalória energiát használ fel percenként. Sétáláskor ez az érték 3-5 kalóriára emelkedik, tehát már ez is elegendõ az ülés káros hatásainak csökkentéséhez.