Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) friss összefoglalóját szeptember 23-26-án véglegesítik egy stockholmi konferencián. A jelentés elsõ kötete az éghajlatváltozás környezetfizikai jellemzõit foglalja össze. A Reuters hírügynökség által megszerzett dokumentum szerint legalább 95 százalék a valószínûsége annak, hogy a melegedést a szén, a kõolaj és a földgáz nagyarányú felhasználása okozza.

Ez azt jelenti, hogy a klímakutatók nagy többsége meggyõzõdött arról, hogy nem az éghajlat természetes változékonysága miatt nõ a Föld átlaghõmérséklete. Jelenleg a felmelegedés mértékérõl, ütemérõl és a valószínû hatásokról folyik a tudományos vita.

A jelentéstervezet több modellezés eredményét foglalja össze. Ezek szerint a Föld átlaghõmérséklete minimum 1 Celsius-fokkal, maximum 5 Celsius-fokkal lesz magasabb a 18. század közepi állapothoz, vagyis az ipari forradalom elõtti szinthez képest. A csupán 1 fokos emelkedés csak akkor következne be, ha 2070-re az összes állam nullára csökkentené a szén-dioxid-kibocsátását, ez pedig szinte lehetetlen a kevés eredményt hozó ENSZ-klímakonferenciákat figyelembe véve.

Az 5 fokos felmelegedés viszont a hosszan tartó hõhullámokkal, nagyarányú fajkihalással és a klímamenekültek tömegeivel számoló katasztrófa-forgatókönyveket vetíti elõre.

A jelentés következtetése szerint nagy a kockázata annak, hogy átlagosan több mint 2 fokkal lesz melegebb a 21. század vége a 18. század végéhez képest. A 2 fokos növekedés az az érték, amely alatt viszonylag kezelhetõek maradnának a klímaváltozás következményei.

Egyértelmû bizonyítékok vannak a tengerszint emelkedésére is. A számítások szerint a 21. század végére 29-82 centiméteres emelkedésre kell számítani. A 2007-es dokumentumban még 18-59 centiméteres emelkedés szerepelt azért. A 2007-es jelentéshez képest az újban szintén óvatosabban írnak a kutatók a trópusi ciklonok és az üvegházhatás összefüggéseirõl: annyi bizonyos, hogy a melegebb levegõben több a pára, vagyis a hurrikánok, tájfunok nagyobb esõzéssel járnak a jövõben.