Egyre nõ az érdeklõdés a cyber kockázatok, és a hozzájuk kapcsolódó biztosítási termékek iránt. A cyber szó azonban a különbözõ embereknek mást és mást jelent. Tíz évvel ezelõtt még az online tartalmak, valamint a különféle vírusok terjesztésére utalt, ma már azonban magában foglalja a hálózati biztonságot, az illetéktelen hitelkártya-tranzakciókat, a hálózatok leállása miatti üzleti veszteségeket, valamint a személyes adatok megsértését. Utóbbi iránt nõ a leginkább az érdeklõdés.

A biztosítók már számos terméket kifejlesztettek ezen kockázatok kezelésére, azonban szükség lenne egy iparág fókuszú megközelítésre, mivel a különbözõ ágazatok igényei eltérõek. A kiskereskedõket például inkább a hitelkártya-biztonsági kérdések, és az infrastruktúra védelme érdekli, míg a pénzügyi intézményeket és egészségügyi szolgáltatókat az adatok biztonsága foglalkoztatja jobban.

Az adatok biztonsága érdekében ma már sok cég kiszervezi azok tárolását, úgynevezett számítási felhõket használnak, vagyis olyan állományokkal és programokkal dolgoznak, melyek fizikailag nem a saját gépükön, hanem az interneten, egy ismeretlen helyen vannak. Az adatok biztonságának megsértésére számos példa volt a közelmúltban, például a Sony, az Epsilon vagy a Nemzetközi Valutaalap esetében, melyek mindinkább felhívják a figyelmet a kérdés súlyosságára.

Az ügyfelek igénye egyre kifinomultabb a cyber biztosítási termékek iránt, különösen az Egyesült Államokban, ahol a szigorú szabályozás is fokozta az érdeklõdést. A biztosítók azonban a kockázatkezelési lánc végén helyezkednek el, vagyis elõbb a vállalatoknak kell azonosítaniuk és csökkenteniük a kockázatokat, mielõtt áthárítanák azt a biztosítókra.

A közelmúltbeli esetek is azt mutatják, hogy még mindig sok a tennivaló ezen a területen. A problémát részben azt jelenti, hogy sok cég még nem ismerte fel, hogy mekkora kockázati kitettséggel rendelkezik, így nem is hoztak olyan intézkedéseket, amelyekkel az adatok megsértése esetén keletkezõ károkat csökkenteni tudnák. Ilyen például a személyes adatok titkosítása, amely alapvetõ óvintézkedésnek tûnik, mégis gyakran hallani még olyan esetekrõl, ahol egy elveszett laptopról szereztek meg illetéktelenek nem titkosított céges adatokat.

A biztosítók számára az jelenti a kihívást, hogy az IT osztályok miként tekintenek ezekre a biztosítási termékekre. Fel kellene ismerniük ugyanis, hogy egyetlen hálózat sem lehet százszázalékosan biztonságos, így a biztosítás egyfajta védelmet nyújthat az informatikai költségvetés számára.

Amennyiben például értesíteni kell az ügyfeleket egy adatfeltörésrõl, ennek költségei jelentõsek lehetnek és általában nincsenek belekalkulálva a költségvetésbe

A biztosítóknak és alkuszoknak tehát segíteniük kell a vállalati kockázatkezelõknek cyber kockázatkezelési protokollok kidolgozásában, melyek hozzájárulhatnak a kockázatok megértéséhez és kezeléséhez.

A brókerek, és alkuszok szerepe igen fontos ezen a területen, hogy felismertessék az ügyfelekkel, hogy az ilyen típusú kockázatokra is érdemes biztosítási költségvetést allokálni. Megfelelõ mélységû szaktudás nélkül azonban nehéz lesz a brókereknek megfelelõ érveket felsorakoztatni a speciális biztosítási terület mellett. Vagyis a közvetítõknek és a biztosítóknak is el kell mélyíteniük szaktudásukat ezen a területen, és fokozni a párbeszédet az ügyfelekkel, illetve a vállalati kockázatkezelõkkel az igények felmérésére.