Az egy fõre jutó termelékenység szempontjából igen csak el vagyunk maradva a nyugati piacokhoz képest, teljesítményünk legjobb esetben is azok csupán 60-70 százalékát teszi ki. - derült ki Dr. Chikán Attila professzor, az MLBKT társelnökének rendezvényt megnyitó elõadásából. A problémát nem az egyéni teljesítmény elmaradása, sokkal inkább a gazdaság szereplõi közti kapcsolatrendszer egyéni, vállalati, és nemzetgazdasági szinten tapasztalható hiányosságai jelentik. A professzor szerint eredendõen nincs különösebb értelme a multinacionális vállalatok és a kkv-k közti különbségtételnek, favorizálásnak, hiszen ezek a szereplõk szükségszerûen együttmûködnek a piacon, ráadásul ideális esetben egymás mûködésére nézve kölcsönösen pozitív hatások mellett teszik ezt. A kapcsolatrendszer optimalizálásában, a vállalkozások számára kedvezõbbé tételében értelemszerûen az államnak és a piacon tevékenykedõ cégeknek is komoly feladatai vannak, a JVSZ konferenciája elsõsorban utóbbiak számára ismertetett kedvezõbb gyakorlatokat.

Továbbra is sajátos körülmények uralkodnak az energiabeszerzés piacán, mondta el elõadásában Rigó Gábor, az MVM Partner Energiakereskedelmi Zrt. értékesítési fejlesztési menedzsere, valamint Kemendy Nándor, az MLBKT Beszerzési Vezetõk Klubjának elnöke. Habár a teljes vállalati költségek jellemzõen 5-15 százalékát teszi ki az energia, a villamos- és gázenergia piacainak liberalizációja óta pedig egyre bõvül az egyedi fogyasztói igényeket is kezelni tudó, rugalmas konstrukciók választéka, a vállalatok egyelõre csak ritkán élnek ezekkel. A beszerzési eljárások jellemzõen az utolsó pillanatra maradnak, nem elõzi meg õket kellõ önvizsgálat és igényfelmérés, nem vonnak be külsõ tanácsadót vagy alakítanak ki saját tudásbázist erre a célra. Tudatos, átgondolt energiabeszerzéssel márpedig komoly javulást lehet elérni a költséghatékonyság szempontjából: egy 6-7 GW éves felhasználású cég akár 35 millió forintos megtakarítást is elérhet a jelenlegi piaci körülmények között.

Gábor Zsolt, a MLBKT Beszerzési Vezetõk Klubjának vezetõségi tagja elsõsorban a beszerzés vállalati struktúrában megváltozott szerepére hívta fel a figyelmet. Míg 25 éve még szinte kizárólag a termelés feltételeinek biztosításával illeszkedett az ellátási láncba, addig mára jellemzõen operatív feladatköre mellé komoly analitikai, módszertani, stratégiai szerepet is ellát. „A területen tevékenykedõ vezetõknek egyfajta komplexitásmenedzsmentet kell folytatnia.” – fogalmazott Gábor Zsolt. Ahogy a beszerzés egyre élénkebb kölcsönhatásba lép a vállalati struktúra egyéb területeivel, így a pénzüggyel, informatikával vagy épp a HR-rel, úgy kell egyre több mindenhez értenie a kompetens vezetõnek.

Mintegy a feladat komplexitását alátámasztandó, Szelecki Zsolt, a PwC HR igazgatója a beszerzés humánerõforrás vonatkozásaiba igyekezett mélyebb bepillantást engedni. Elmondása szerint ideje leszámolni azzal a szemlélettel, ami a HR-t egy megfoghatatlan, tervezhetetlen, a befektetési döntésekben mégis kulcsszerepet kapó területként tekint. A humánerõforrás valamennyi vetülete az úgynevezett SPP modellek felállításával éppen ugyanolyan világossá és átláthatóvá tehetõ, mint bármelyik más terület. A munkafolyamatok, dinamikák, adottságok beható vizsgálatával olyan rugalmas modellt lehet felállítani, amelyrõl szinte azonnal leolvashatók az egyes tényezõk megváltozásából fakadó következmények. „Az SPP a HR vállalati struktúrához való rugalmasabb és hatékonyabb kapcsolódását teszi lehetõvé, ezáltal a kapcsolódó folyamatok, beszerzések jobb tervezhetõségét eredményezheti.” – mondta Szelecki Zsolt.