Az úgynevezett számítási felhõ (cloud computing) legalább akkora változást fog indukálni a vállalati számítástechnikában, mint a ’80-as években végbement PC-forradalom. A számítási felhõ alapvetõen azt jelenti, hogy olyan állományokkal és programokkal dolgozunk, melyek fizikailag nem a saját gépünkön, hanem az interneten, egy ismeretlen helyen vannak, valahol a „felhõben”. Ez tehát az erõforrások – szerverek, tárolók, hálózati hardverek, alkalmazások és szolgáltatások – megosztását jelenti, ahol egy adott alkalmazáshoz nem rendelnek külön szervert, ami sok esetben kihasználatlanul áll, hanem ezek az erõforrások egyéb alkalmazások számára is rendelkezésre állnak.

A számítási felhõk középpontjában tehát az a képesség áll, hogy az erõforrásokat dinamikusan meg lehet osztani. Ha egy alkalmazás iránt hirtelen nagyobb kereslet jelentkezik, úgy további szerverekkel lehet zökkenõmentessé tenni a mûködését, az IT minden kézi beavatkozása nélkül.

Hasonlóképpen lehetõvé teszi a szolgáltatások – például biztonság, tárolás, vagy teljes alkalmazások – megosztását, közös használatát is.

Az erõforrás-megosztás leggyakrabban az interneten keresztül valósul meg. A legnagyobb „felhõ” szolgáltatók – mint az Amazon, a Google és a Microsoft – interneten ajánlanak számítógépes erõforrás bérlési lehetõséget, mások – mint a Salesforce – egy távolról elérhetõ alkalmazás futtatásához nyújtanak jogosultságot ügyfeleik számára.

A számítási felhõ napjainkban igen nagy üzlet. A Microsoft vezérigazgatója, Steve Ballmer tavaly kijelentette: „Közel 40 ezer ember dolgozik szerte a világon szoftvereink fejlesztésén, 70 százalékuk kifejezetten a felhõn dolgozik, egy év múlva ez akár 90 százalék is lehet.” Az IBM elnök-vezérigazgatója, Sam Palmisano az idei elsõ éves befektetõi találkozón azt mondta, hogy várakozásai szerint a vállalat 7 milliárd dolláros bevételt érhet el 2015-ig a számítási felhõkön.

Mit jelent ez a biztosítók szemszögébõl?

Két dolog biztos. A számítási felhõk már ma akkora súlyt képviselnek, hogy nem lehet õket figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor a biztosítók olyan speciális igényû ügyfélcsoportot jelentenek a szolgáltatók számára, amely nem teszi lehetõvé esetükben az egy kaptafára mûködõ megközelítést.

Mindez azt jelenti, hogy valószínûleg a biztosítók meglévõ adatközpontjai fognak hibrid felhõkké alakulni, amelyben az alapvetõ alkalmazások – mint például a biztosítási kötvények menedzselése – továbbra is az intézményeknél marad, ugyanakkor a kapcsolódó rendszerek a felhõkben futnak majd, amelyek számos szolgáltatást nyújtanak majd a biztosítók számára.

Minderre nem csak a szabályozási követelmények, de a gyakorlati szempontok miatt is szükség van. A legtöbb biztosító versenyelõnye ugyanis a back-office mûveletekbõl származik, például az ügyfél minõsítési algoritmusokból, illetve a jegyzési folyamatokból. Mivel az ezeket a mûveleteket végrehajtó rendszerek nagymértékben testre szabottak, ezért nem lehet õket egyszerûen egy külsõ szolgáltatótól bérbe venni.

Az egyre inkább összekapcsolttá váló világban a stratégiai intézményi rendszerek mindinkább függõvé válnak a szolgáltatási felhõktõl. A minõsítés során számtalan offline input minõsítési adatot használnak, amely nem elég hatékony, hibák elkövetésére alkalmas és ami a legfontosabb, nem valós idejû értékelést tesz lehetõvé. Az új, azonnali értékelést lehetõvé tévõ, analitikai modellezésre épülõ motorok segítségével azonban a társaságok hatékonyan meg tudják különböztetni magukat versenytársaiktól. A minõsítõ motorokat támogató analitikai modellek számos külsõ adattal dolgoznak, melyeket a számítási felhõk szolgáltatnak.

A számítási felhõk által hozott innovációk komoly kihívás elé állíthatják a biztosítók IT-részlegeit, méghozzá a rendszerintegráció nyomán. Ahogy egyre több alapvetõ rendszerelem kerül át a számítási felhõkbe, mindinkább szükségessé válik a közöttük lévõ kapcsolatok létrehozása, és menedzselése, méghozzá költséghatékony módon.

A felhõk integrációja szempontjából a szolgáltatás-orientált architektúrák (SOA) jelentik a kulcsfontosságú technológiát. A SOA lényege az elosztott informatikai erõforrások integrált megoldássá történõ szervezése, amelynek révén megszûnnek az elszigetelt alkalmazások, rendszerek vagy adattárak. A SOA úgy mûködik, mint a Lego, ahol az alkalmazás az egyedi darabok összeszerelése által jön létre, ahol a SOA jelenti a ragasztót, amely összeköti a számítási felhõ szolgáltatásait.

A számítási felhõk alkalmazásának sikere a fokozatos változtatásokban rejlik. Éppen ezért a biztosítási technológia élvonalába tartozók számára elengedhetetlen, hogy már most elkezdjék tervezni rendszereik migrációját, hogy idõvel hatékonyan ki tudják használni a felhõk által kínált szolgáltatások elõnyeit. Az elsõ lépése a folyamatnak, hogy az új back-office rendszerek fejlesztésekor már SOA-t alkalmazzanak. A régi rendszerek kivezetésekor pedig költség-haszon elemzést kell végezni annak megállapítására, hogy azok átalakítása vagy cseréje jelenti a legjobb stratégiát.

A számítási felhõk alapjaiban változtatják meg az adatközpontok dinamikáját. Hogy ezeket a felhõk által nyújtott szolgáltatásokat mennyiben sikerül a biztosítóknak megérteniük, magukévá tenniük, és segítségükkel megújulniuk, nagyban befolyásolja azt is, hogy sikerül-e elérniük stratégiai üzleti céljaikat.