Magyarországon becslések szerint a járvánnyal összefüggő költségtételekkel 6,2 százalékra nőtt a GDP arányos egészségügyi közkiadások mértéke tavaly, ez 2019-ben 4,5 százalékot tett ki - ezt mondta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ közgazdásza a Portfolio online konferenciáján.
4 olyan tényezőt nevezett meg, ami kedvező a magánellátásnak, de nem jó a közellátott betegeknek. Az egyik a paraszolvencia kivezetésére tett kormányzati kísérlet, hiszen így a betegek kénytelenek tudomásul venni, hogy nem tudnak (magán)orvost vásárolni maguknak a közellátó rendszerben – összehasonlítva a magánszektorral – relatíve “olcsón”. Másrészt a közellátás orvosai nem lesznek a többletteljesítményre ösztönözve– megnő a sorbanállás. A másik a súlyos HR hiány a közellátó rendszerben, amit csak megfejelt az egészségügyi szolgálati jogviszony hatályba lépése, amikor minimum 4% -a az egészségügyi dolgozóknak otthagyta a közellátást, ennek köszönhetően ellátási pontok szűnnek meg. A harmadik a TVK (tervezett éves keretek) fennmaradása: ez önmagában a magánellátás felé tereli/terelte eddig is a betegeket, a negyedik az átlagfinanszírozás, amely nem ösztönzi az intézményeket a teljesítmény(növelés)re.
Egyebek mellett megjegyezte, hogy a paraszolvencia kivezetésének számos pozitívuma van, például nem lesz annyi felesleges műtét, beavatkozás, nem lesz annyi felesleges kórházba történő befektetés, nem lesz hátrányos megkülönböztetés a betegek között a tekintetben, ki ad és ki nem az orvosoknak. A megelőlegezett bizalom pedig kikényszerítheti a protokollok és eljárásrendek kialakítását.
Az emberek hajlandóak többet költeni az egészségükre
A KSH alapján 800 milliárd forintra tehető a háztartások egészségügyi kiadásai, amely többek között magában foglalja a gyógyászati segédeszközöket, gyógyszereket, a járóbeteg ellátást, sőt beleértik a paraszolvenciát. Utóbbinál vitás, hogy vajon a KSH jól becsli-e, illetve, hogy a KSH által nem látható részek mekkorák, mivel az OECD jóval nagyobb összeget becsül az egészségügyi kiadásokra.
Bodnár Viktória, az IFUA Horváth & Partners Kft. ügyvezetője szerint az emberek hajlandóak az adózott jövedelmükből is többet költeni az egészségükre. Az egészségpénztári befizetések tagok általi és munkáltatói hozzájárulásból származó befizetések aránya 2016 óta megfordult: a tagok általi befizetések 38%-kal emelkedtek, a munkáltatói hozzájárulások pedig 47%-kal csökkentek.
A becslésünk szerint közép- és nagyvállalati kör foglalkoztatottjainak közel 10%-a rendelkezik csoportos egészségbiztosítással. A munkaerőpiac kiemelt ösztönzési elemként tekint a biztosításokra. Ezen felül még további 500.000 fő rendelkezik kiegészítő egészségbiztosítással - tette hozzá.
Előadása alapján a lakosság bizalma a (közfinanszírozott) egészségügyi ellátórendszer irányába fokozatosan elfogy, a magyaroké volt a legalacsonyabb a járvány idején az EU-ban.
Jelenleg a magánegészségügyi szolgáltatói piacon 10+ szolgáltató képes komplex szolgáltatást nyújtani - mondta Bodnár Viktória, aki kifejtette, hogy a magánellátás jelenleg még nem képes (jövedelmezően) teljeskörű alternatívát nyújtani a fizetőképes szolgáltatásvásárlók számára, emellett intenzív növekedés és felvásárlások jellemzik a piacot. A nagyobb magán egészségügyi ellátók közel 50%-kal növelték árbevételüket az elmúlt években. Ugyanakkor az árbevétel növekedéssel nem volt egyenesen arányos a jövedelmezőség javulása. Csak néhány valóban széleskörű fekvőbeteg portfolióval rendelkező a szolgáltató van, számukra pedig még nagyobb kihívást jelent a jövedelmező működés. Alapvetően az látható, hogy vagy egy jelentősebb közfinanszírozási láb, vagy a kiterjedt vállalati ügyfélkör biztosíthatja a stabil, jövedelmező működést.
Bodnár Viktória szerint a jelenlegi egészségügyi ellátásban az egyedi orvos – beteg találkozót tekintik a folyamatok és a rendszerek alapegységének, holott az ellátás csak akkor lehet eredményes, ha az összes érintett be van kapcsolva. Ide érti például többek között a családot, a barátokat, a háziorvost, a specialistát, a gyógyszerészt is. Úgy véli, hogy az ellátást támogató folyamatoknak és rendszereknek a betegút minden lépését magában kell foglalnia, ugyanakkor ez komoly kihívást jelent hatékonysági, kommunikációs, együttműködési és biztonsági szempontból is.