Az Insurance Europe iránymutatása szerint a biztosítótársaságoknak angol nyelvû fordítást kell készíteniük a biztosítási káreseményekrõl, amelyet ingyenesen az ügyfelek rendelkezésére kell bocsátaniuk, amennyiben az másik európai országba költözne. A nyilatkozatba egy sor egyéb információt is bele kell foglalniuk, amely megkönnyíti a különbözõ országokban mûködõ biztosítók közötti információcserét, valamint a bonus-malus megállapítását.

Az iránymutatást be kell építeni a meglévõ nemzeti jogszabályokba, a biztosítók pedig önként, vagy a biztosítottak kérésére állíthatják ki azt, kizárólag határokon átnyúló használatra.

Az Insurance Europe azt is tételesen felsorolja az iránymutatásban, hogy milyen információkat kell megadniuk a biztosítóknak a kártörténeti nyilatkozatban. Ezek közé tartozik:

• A nyilatkozatot kiállító biztosítótársaság neve,
• a kiállítás dátuma,
• a szerzõdõ fél azonosításához szükséges adatok,
• a biztosított lakcíme,
• a biztosított születési ideje,
• a biztosítási idõszak (a fedezet kezdete és lejárati ideje),
• a fedezet elmúlt öt évében nyilvántartott káresetek száma és a balesetek idõpontja.

Másik uniós országba költözõknek az új lakóhelyük szerinti országban kell gépjármû-felelõsségbiztosítást kötniük. Ehhez a jármûvet nyilvántartásba kell vetetniük abban az országban, ahol a lakóhelyük található (érdemes utánanézni, hogy autóját meddig használhatja a korábbi lakóhelye szerinti ország rendszámtáblájával).

Fontos azzal is tisztában lenni, hogy az ország, ahova költözik, milyen adókat alkalmaz. Tájékozódnia kell továbbá arról, hogy a szóban forgó országban mi a menete a jármûvek nyilvántartásba vételének. A regisztráció során azt is igazolni kell, hogy kötött felelõsségbiztosítást.

Biztosítási kártörténeti igazolást eddig is igényelhetett bárki biztosítójától, amely tartalmazza a biztosított által benyújtott korábbi kárigényeket, azonban ezt nem volt köteles angol nyelven kiállítani, vagyis az ügyfélnek kellett hiteles fordításról gondoskodnia.