A biztosítási ágazatot képviselő szakmai szervezet, az Insurance Europe szerint adókedvezmények formájában kellene megfelelő feltételeket biztosítani az EU-ban ahhoz, hogy a biztosítók megfizethetőbb és tartós biztosítási fedezetet tudjanak kínálni az 55 év felettieknek is.

A Bizottság konzultációt folytatott az öregedésről szóló zöld könyvről, hogy miként segíthetné a tagállamokat abban, hogy megfelelően reagálni tudjanak a várható élettartam növekedésére, a lakosság elöregedésére. Az Insurance Europe válasza kifejezetten a nyugdíjakkal és a hosszú távú gondozással kapcsolatos kérdésekre összpontosít, tekintettel a biztosítók e területeken szerzett széleskörű szakértelmére. Az Insurance Europe álláspontja szerint, amennyiben a biztosítókat kevesebb adó terhelné az időseknek szóló biztosítások - például egészség-, nyugdíjbiztosítások, illetve a tartós ápolásbiztosítások – tekintetében, az megfizethetőbbé tenné ezeket a termékeket az állampolgárok számára.

„Az adókedvezmények segíthetnek abban, hogy a biztosítási termékek megfizethetők és vonzóak maradjanak” – áll a csoport hétfőn közzétett konzultációs válaszában. A Bizottság megvizsgálhatná, hogyan lehetne támogatni a tagállamokat abban, hogy a biztosítási fedezetet megfizethetőbbé tegyék azok számára, akik fokozottabb érdeklődést mutatnak a tartós ápolásbiztosítások iránt (tipikusan az 55 év felettiek). Emellett ösztönözhetnék, hogy a munkáltatókon keresztüli biztosításokat fiatalabb életkorban kössék meg – olvasható a szervezet válaszában.

Az Insurance Europe szerint az ágazat széles körű tapasztalatokkal rendelkezik a tartós ápolásbiztosítás területén, azonban az adóösztönzők elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezek a fedezetek megfizethetők maradjanak.

"Az EU-ban végbemenő demográfiai változások fényében elengedhetetlen, hogy az EU támogassa azokat a megközelítéseket, amelyek csökkenthetik az egészségügyi rendszerekre nehezedő nyomást" – állítja a szervezet.

Tartós ápolásbiztosítás

A tartós ápolásra szoruló egyének általában nem betegek a hagyományos értelemben, de nem képesek ellátni a mindennapi élet alapvető tevékenységeit, mint például öltözködés, fürdés, étkezés, toalett, ágyból/székből be- és kiszállás vagy sétálás.

Az ápolás iránt az öregedő társadalmakban egyre nagyobb igény mutatkozik, amire az egyes országok eltérő ápolási modellekkel, szolgáltatási rendszerekkel igyekeznek válaszolni. A tartós ápolás legelterjedtebb formái még mindig a családon belüli, és az informális ápolás. Sanghajban idősápolási intézményeket hoztak létre, melyeket a kormányzat, illetve társadalmi szereplők üzemeltetnek. Emellett úgynevezett ambuláns szomszédsági ápolási szolgálat működik, melynek kínálatai az egyszerű háztartási tevékenységektől a mindennapi életben való gondozásig, a rehabilitációig és a betegápolásig terjednek.

Más országok, mint Németország ápolásbiztosítási rendszereket vezettek be, amelyek keretében a biztosítottak már fiatal életéveikben járulékokat fizetnek be időskori ápolási ellátásuk fedezésére, az egyén és a közösség közösen viseli az ápolás egyre növekvő költségeit.

Németország az elsők között reagált az ápolás területén jelentkező kihívásokra. Rajta kívül Európában csak Luxemburg, Ausztria és a belgiumi Flamand Közösség hozott létre önálló szociális szolgáltatási rendszert az ápolás területén.