A Swiss Re legújabb sigma jelentésében azt írja, hogy olyan új termékek kidolgozásának is helye van, amelyek jobban megfelelnek az ügyfelek igényeinek. Ilyenek lehetnek az azonnali szükségletek fedezetét szolgáló járadéktermékek és a rövid távú ápolást szolgáló biztosítások.

A tanulmány arra keresi a választ, hogy miként lehet fenntartható megoldást találni a társadalmak elöregedése miatt egyre nagyobb problémát – és egyben piacot - jelentõ, tartós gondozási igényre. A probléma valóban sürgetõ, hiszen 15 éven belül a 65 év felettiek száma 80%-kal, közel egymilliárd fõre fog emelkedni. A folyamatosan emelkedõ idõskorban várható élettartammal párhuzamosan egyre többen szenvednek krónikus betegségekben, illetve demenciát kiváltó betegségekben, például Alzheimer-kórban. Hazánkban eközben a gyerekszületések száma sem tart lépést ezzel a tendenciával, így az egyre több idõs gondozásával járó terheket a fiatalok egyre vékonyodó rétegének kell viselnie.

A Swiss Re felmérésébõl az is kiderül, hogy az idõsek tartós gondozását szolgáló (LTC) piac jelenlegi formájában fenntarthatatlan. Számos országban él az emberek fejében az a téves feltételezés, hogy a mindenkori kormányok lesznek a legfõbb LTC-szolgáltatók – állítja a Swiss Re vezetõ közgazdásza, Kurt Karl, aki szerint az is problémát jelent, hogy sokan alulbecsülik a tartós ápolás költségeit.

A Swiss Re ezért egy olyan integrált, sokszereplõs megközelítést javasol, amelyben a magánbiztosítások is fontos szerephez jutnak, így az ápolási szolgáltatások széles köre elérhetõvé válik. A viszontbiztosító szerint minden érintettnek, így a kormányoknak, az egészségügyi intézményeknek, az ápolási szolgáltatást nyújtóknak és a fogyasztóknak is hozzá kell járulniuk a fenntartható finanszírozáshoz.

Ehhez a Swiss Re szerint a magánbiztosítóknak is be kellene szállniuk az ápolási szolgáltatásokhoz szükséges infrastruktúrák kiépítésébe, finanszírozásába, a munkáltatóknak pedig tájékoztatniuk kellene a munkavállalókat a hosszú távú gondozás kockázataira. 

Forrás: OECD

A tanulmány szerint erõsebb koordinációra lenne szükség az ápolási szolgáltatók között, továbbá az egészséges öregedést szolgáló kezdeményezéseknek is nagyobb promócióra lenne szükségük.

További lehetõségként említi a jelentés a különféle adóösztönzõk bevezetését, amely arra ösztönözhetné a családtagokat, hogy vállaljanak szerepet az otthoni ápolásban. Fontos tényezõ a technológiai innováció is, amely az egészségi állapot jobb monitorozását és az ápolási feladatok koordinálását tenné lehetõvé.

A Swiss Re szerint mindezen feladatok elvégzésében és koordinálásában a különbözõ érintettek és a biztosítók együttmûködésére lenne szükség ahhoz, hogy hatékony és megfizethetõ LTC-rendszer épülhessen ki.

A Swiss Re számos országban vizsgálta a LTC-rendszerek mûködését és finanszírozását, amibõl kiderül, hogy nem lehet legjobb megoldásról beszélni, hiszen minden országban eltérõ kulturális és társadalmi normák, erkölcsi és etikai értékek és konkrét körülmények határozzák meg a finanszírozási kérdésre adott válaszokat. Annyiban azonban minden rendszer hasonlít, hogy a reformok során olyan innovatív modellek kerültek általában bevezetésre, ahol a felelõsség megoszlik az egyén, az állam és a biztosítási ágazat között.

Magánbiztosítással az emberek felkészültebbek lehetnek. Az OECD statisztikák szerint azonban a magánbiztosítások ezidáig a teljes LTC-kiadások kevesebb, mint 2%-át fedezték, vagyis bõven van még helye a fejlõdésnek, amihez az új termékfejlesztések is hozzájárulhatnak.