Az ENSZ kormányközi klímaváltozással foglalkozó tanácsadó testülete (IPCC) kiadta a hatodik értékelő jelentését az éghajlatváltozásról. Ilyen átfogó tanulmányt legutóbb nyolc éve jelentettek meg. A jelentés által lefestett jövő egyre aggasztóbb: a tudósok minden régióban, a teljes éghajlati rendszerben regisztrálják a változást, és e változások sokasága évezredek óta példátlan - olvasható az MTA honlapján.

Az IPCC hatodik átfogó jelentésének legfontosabb üzenete, hogy a visszafordíthatatlan változások ellenére a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és fenntartható mérséklése enyhítheti a klímaváltozás intenzitását. A környezetszennyező ipari termelés átalakításának bizonyos hatásai (például a légszennyezettség mérséklése) már rövid idő alatt is nyilvánvaló lenne, de a bolygó hőmérsékletének stabilizálódásához évtizedeknek kell eltelniük, még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is.

A most kiadott tanulmány a hatodik IPCC értékelő jelentés első része, amely a klímaváltozás fizikai alapjaival foglalkozik. A legújabb kutatási eredmények szerint, hacsak nem fogja vissza a világ azonnal és drasztikusan a szén-dioxid-kibocsátást, az 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határ (sőt, még a 2 fokos is) hamar elérhetetlenné válik. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a másfél fokos melegedést a következő 20 évben meg fogjuk haladni.

A továbbfejlesztett modellek – és a mért adatok – jól mutatják, hogy régióról régióra nagyon eltérő lesz a klímaváltozás lokális hatása. A szárazföldeken jelentősebb lesz a felmelegedés a globális átlagnál, az északi sarkvidéken pedig az átlag dupláját is meg fogja haladni a felmelegedés mértéke. „A klímaváltozás már ma is hatással van a Föld minden térségére, a legkülönfélébb módokon. Az általunk tapasztalt változások a jövőbeli felmelegedéssel tovább fognak súlyosbodni” – vélekedik Panmao Zhai, az I-es munkacsoport másik társelnöke.

A jelentésben ismertetett modellbecslések szerint a Föld minden régiójában rövidülni fognak a hideg évszakok, és hosszabbodnak majd a meleg évszakok a következő évtizedekben. A felmelegedéssel a szélsőségesen forró időjárási események egyre gyakrabban fogják meghaladni az egészségügyi, illetve a mezőgazdasági tűrőképesség felső határát. De a változások korántsem csupán a hőmérsékletet fogják érinteni, hanem az időjárás minden összetevőjét, a csapadéktól a szélig, a havazástól és az eljegesedéstől a medrükből kilépő tengerekig.

A klímaváltozás intenzívebbé teszi a víz körforgását, ettől helyenként erőteljesen nő majd a csapadékmennyiség, súlyosabb áradások öntik el a part menti területeket, máshol és máskor súlyosbodnak az aszályok. A sarkokhoz közeli területeken várhatóan több lesz a csapadék, a szubtrópusokon viszont szárazság köszönt be, így gyorsul e régiók elsivatagosodása. A monszunjelenség mintázatában is változás állhat be.

Az alacsonyan fekvő part menti területeket egyre magasabb áradások fogják sújtani, ami gyorsítja az eróziót, és fokozatosan lakhatatlanná tesz egész térségeket. A 21. században minden egyes évben bekövetkezhetnek olyan tragikus áradások e területeken, amelyek korábban száz évente csak egyszer fordultak elő, mutat rá a jelentés.

Az IPCC szakértői szerint a felmelegedés hatására jelentős mértékben felolvad a permafroszt (az eddig állandóan fagyott állapotú talaj), nagy térségekből fog eltűnni a téli hótakaró, jégmezők és gleccserek tűnnek majd el, nyaranta pedig teljesen fel fog olvadni az Északi-sarkvidék tengeri jege. E hatások önmagát erősítő ördögi körként (úgynevezett visszacsatolási mechanizmusokként) tovább fogják fokozni a felmelegedést. Az óceán is felmelegedik, csökken az oxigéntartalma, a kémhatása pedig egyre savasabbá válik. Ez is egyértelműen az emberi tevékenység hatása, és alapvető változásokat okoz a tengeri ökoszisztémákban. E változások a halászott halállományokat is negatívan fogják érinteni, ami egész emberi közösségek megélhetését és táplálékforrását lehetetlenítheti el. Az IPCC szakértői elkészítettek egy interaktív atlaszt, ahol mindenki megvizsgálhatja, hogy a saját lakhelyét hogyan fogja érinteni a klímaváltozás.

Az utóbbi időben több extrém időjárási esemény is megrázta a világot. Németországban és a szomszédos államokban rengeteg emberéletet követelő áradások pusztítottak, Kanadában pedig hőhullám pusztított: Lytton város térségében 49,6 Celsius-fokot mértek, mielőtt a fellobbanó erdőtűz letarolta volna a vidéket. Korábban a meteorológusok és a klimatológusok óvakodtak, hogy az egyes extrém eseményeket közvetlen kapcsolatba hozzák a klímaváltozással, ez azonban az új tudományos eredmények fényében változni látszik. Ennek oka részben a statisztikai módszerek fejlődése, amelyek segítségével kiszámítható, hogy egy adott esemény milyen valószínűséggel következett volna be az ember okozta globális felmelegedés nélkül. A másik ok, hogy a klímaváltozás folyamatos súlyosbodásával ténylegesen egyre gyakrabban képes hatalmas aszályokat, viharokat, áradásokat okozni.

A kanadai hőhullám esetében a globális felmelegedés szinte biztosan jelentős tényezőként hatott, és az efféle szélsőséges időjárási események valószínűsége holland kutatók eredményei alapján a 19. század vége óta 150-szeresére emelkedett. A klímaváltozás hatásai ma már nem csupán a jövőre vonatkozó jóslatok, hanem itt és most történnek, a szemünk láttára.