A nyugdíjrendszer 2009-ben megkezdett reformja érinti mind az ellátások szintjét, mind az ellátottak létszámának alakulását: megszûnt az öregségi nyugdíjak automatikus, svájci típusú indexálása, a 2011-es módosítások óta pedig az ellátások rendszeres emelését az infláció mértéke határozza meg. A 2009 és 2011 közötti idõszakban a nyugdíjkorhatárt 65 évre emelték, a korhatár elõtti nyugdíjba vonulás lehetõségét pedig jelentõsen szigorították. A megváltozott munkaképességûek ellátórendszere szintén jelentõs változásokon megy keresztül.

Mire számíthatunk a következõ 15 évben?

Az új indexálási szabály hosszabb távon nagyban hozzájárul a GDP-arányos nyugdíjkiadások csökkenéséhez és egyúttal jelentõsen erodálhatja az ellátások relatív értékét. A nyugdíjkorhatár emelésének hatását rövid távon némileg mérsékli, hogy a korai nyugdíjazást szigorító intézkedést megelõzõen nyugdíjba vonultak még csökkentik azok számát, akiket a korhatáremelés érintene.

A megváltozott munkaképességûek ellátásainak felülvizsgálata létszámcsökkenést eredményezhet, az új szabályok pedig csökkenthetik az ellátásokat. A rehabilitációs ellátás − amelyre a mind egészségügyi, mind foglalkoztatási szempontból rehabilitálhatónak ítélt személyek válnak jogosulttá − igen alacsony összegû ideiglenes ellátás, amely − nem romló egészségi állapot mellett − legfeljebb három évig folyósítható. Figyelemmel a felülvizsgálat idõigényére, a rehabilitációs ellátásba 2012−2013 folyamán bekerülõ létszám 2015−2016 során kerül ki az ellátásból, ennek megfelelõen a rehabilitációs ellátásban részesülõk létszáma a hosszú távú átlagos létszámra esik vissza.

A nyugdíjkiadások alakulását a következõ 15 évben a demográfiai folyamatok nagyrészt determinálják. A következõ 15 évben a teljes népesség 3 százalékkal csökken, a 60 éven felüliek létszáma ugyanakkor 14 százalékkal növekszik. A romló demográfiai helyzetet azonban ellensúlyozzák a belépés feltételeit szigorító és az állomány egy részét a munkaerõpiacra visszaterelni hivatott intézkedések. Az indexálás változása a következõ 15 évben a GDP-arányos kiadások csökkenése irányába hat.

Vannak kockázatok

A GDP-arányos nyugdíjkiadások aránya 2026-ig mintegy 2,5 százalékponttal csökken, amit egynegyed részben az ellátotti létszámot érintõ szigorítások, háromnegyed részben az új, inflációs indexálási szabályok magyaráznak.

A nyugdíjkiadások itt bemutatott középtávú kivetítése költségvetési szempontból inkább optimistának tekinthetõ. A megváltozott munkaképességûek munkaerõ-piaci rehabilitációjának, részben vagy egészben piaci alapú foglalkoztatásának feltételei ugyanis nincsenek meg. Azok kialakítása további erõfeszítéseket, közkiadásokat és szemléletváltozást igényelne.