A Pensions Outlook 2014 címû jelentés szerint a jelenlegi gazdasági környezet – amelyet alacsony befektetési hozamok, alacsony gazdasági növekedés és alacsony kamatok jellemeznek – miatt a nyugdíjcélra fordítható állami bevételek lecsökkentek, ami a közbizalom csökkenését eredményezte.

Mindez tovább nehezíti a problémát, amit a népesség elöregedése okoz, aláásva ezzel a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát, de fizetõképességi problémát okozva a magánnyugdíj-rendszerek számára is.

Az OECD azt is megállapította, hogy a válság számos ország döntéshozóit arra sarkallta, hogy felgyorsítsák a nyugdíjrendszerek reformját, fenntarthatóbbá téve azokat, olyan intézkedések segítségével, mint a kiegészítõ nyugdíj-elõtakarékosság ösztönzése, a járulékfizetési idõszak kiterjesztése, a nyugdíjba vonulás elhalasztása.

A legutóbbi reformok elismerése mellett az OECD arra figyelmeztet, hogy nagyon sok munka van még hátra: a fenntarthatóság és a méltányosság közötti egyensúly megtalálásától kezdve, az állami és a magánnyugdíj közötti diverzifikáción, a magánnyugdíj-pénztárak magas mûködtetési költségének, a nyugdíj-tanácsadók összeférhetetlenségének kezelésén át, a nyugdíjcélú életjáradék-termékek promotálásáig számos kérdéssel még foglalkozni kell.

A jelentés szerint a szabályozási keretet is meg kellene erõsíteni, ezzel segítve a nyugdíjalapokat és járadékszolgáltatókat az olyan jövõbeli bizonytalanságok kezelésében, mint a halálozási mutatók és a várható élettartam változásai. Ha nem foglalkoznak ugyanis a várható élettartam jövõbeli javulásával, úgy a nyugdíj- és életjáradék-kifizetések akár több mint 10%-a is veszélybe kerülhet, a kialakuló alulfinanszírozottság nyomán – állítja az OECD.

A hosszabb ideig tartó, és magasabb összegû befizetések részben megoldást jelentetnének a népesség elöregedésébõl származó problémákra, azonban az egyéneknek is diverzifikálniuk kellene az egyes nyugdíj-források között, továbbá az idõs emberek munkába állítását is meg kellene könnyíteni a jelentés szerint. Ehhez olyan intézkedésekre lenne szükség, amely csökkenti az idõs emberekkel szembeni munkahelyi diszkriminációt, javítja a munkakörülményeket és növeli az idõsebb munkavállalók számára nyújtott átképzési lehetõségeket.

A kiegészítõ nyugdíjrendszerek esetében, több országban is bevezetett automatikus beléptetési rendszerek sikeresek voltak a lefedettség növelésében, bár a legjobb módja az igazán széleskörû társadalmi lefedettség elérésének az egyének nyugdíjcélú-megtakarításra kényszerítése.

Az OECD szerint a túlélési kockázatok (longevity risk) fedezésében a tõkepiac is segítségre lehet, azonban a fedezeti eszközöknek átláthatóaknak, szabványosítottnak és likvideknek kell lenniük. Ehhez a szabályozásnak is változnia kell, méghozzá tükrözve azt, hogy ezekkel a pénzügyi eszközökkel csökkenteni lehet a kockázati kitettséget, aminek a számviteli standardokban, a szükséges tõketartalékok elõírásában is érvényesülnie kell. Élettartamkötvények (longevity bond) kibocsátásával a likviditási problémán lehet segíteni az OECD szerint.

A közbizalom helyreállítása szintén fontos feladat, amivel a döntéshozóknak szembe kell nézniük. Különösen a fiatalokat kell tudni meggyõzni arról, hogy hosszú távon is stabilak a nyugdíjrendszerek. Ehhez az OECD szerint pontos nyugdíj-elszámolásra és kommunikációs kampányokra van szükség.

Az OECD szerint hosszú évekre lesz szükség a változások véghezviteléhez, a magánnyugdíjak megerõsítéséhez, a lefedettség növeléséhez és a közbizalom visszaállításához.