Az iránymutatások többek között a következõ elemeket tartalmazzák:
- a biztosítástechnikai tartalékok értékelése, a szerzõdések határaira vonatkozó iránymutatások
- kiegészítõ szavatoló tõkérõl, szavatoló tõkérõl, elkülönített alapokról, valamint a kapcsolt vállalkozásokról, köztük a részesedések kezelésérõl szóló iránymutatások
- „Look-through” megközelítésrõl; báziskockázatról; a standard formulával meghatározott piaci és partnerkockázati kitettség kezelésérõl; az életbiztosítási kockázati modul alkalmazásáról szóló iránymutatások
- az egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodulról szóló iránymutatások
- a viszontbiztosításba adási megállapodások nem – életbiztosítási kockázati modulban való figyelembevételére vonatkozó iránymutatások
- biztosítástechnikai tartalékok és halasztott adók veszteségelnyelõ képességérõl szóló iránymutatások
- a vállalatspecifikus paraméterekrõl szóló iránymutatások
- csoportszintû szavatolótõke-megfelelésrõl szóló iránymutatások
- a belsõ modellek használatáról
- a kollégiumok operatív mûködésére vonatkozó iránymutatások
- az irányelv szerinti egyenértékûség értékelésére vonatkozó iránymutatások
- a felügyeleti felülvizsgálati folyamatra vonatkozó iránymutatások
Az iránymutatások címzettjei a Szolvencia II. irányelv hatálya alá tartozó felügyeleti hatóságok, vagy a pénzügyi intézmények. Céljuk, hogy biztosítsák az uniós jog egységes és következetes alkalmazását, valamint, hogy következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatokat hozzanak létre, összhangban az európai felügyeleti hatóság (EIOPA) létrehozásáról szóló rendelettel.
Az iránymutatások összhangban állnak a Szolvencia II irányelvvel, valamint az EU felhatalmazáson alapuló rendeletével (Delegated Acts). A nemzeti felügyeleti hatóságoknak két hónapon belül igazolniuk kell, hogy megfelelnek, vagy szándékukban áll megfelelni ezeknek az iránymutatásoknak.
Az iránymutatások itt érhetõek el.