Az olasz autógyártó, a Fiat mögötti Angelli dinasztia és Kína legnagyobb, magánkézben lévõ konglomerátuma között látszólag nem sok hasonlóság van. Mégis, az Angelli család – Exor befektetési alapján keresztül – és a sanghaji Fosun is arra törekszik, hogy belépjenek az biztosítási piacra. Mindketten több milliárd dolláros ajánlatot tettek az elmúlt hónapokban biztosítási eszközökre.

A két cég részérõl mutatkozó érdeklõdés is hozzájárult ahhoz, hogy 2015 az egyik legaktívabb évnek számítson az biztosítási ügyletek tekintetében.

A biztosítási szektor öreg rókái közül sokan megkérdõjelezik, hogy a kívülállók mért akarnak annyira belépni a piacra. Warren Buffett, aki a Berkshire Hathaway konglomerátumon keresztül a viszontbiztosítási piacon is jelen van, ebben a hónapban arra figyelmeztetett, hogy az ágazat kilátásai rosszabbra fordultak. Az éves közgyûlésen a veterán befektetõ azt mondta, hogy a viszontbiztosítás egy igen „divatos eszközosztály” lett, a tendencia azonban azzal fenyeget, hogy a hosszú távú megtérülés bizony apadni fog.

A hozam-éhes befektetõket az alacsony kamatok vonzzák az iparágba, akik olyan eszközöket vásárolnak fel, mint a katasztrófa kötvények, ami igen komoly tõkebõséget, így csökkenõ díjakat eredményez a viszontbiztosítási piacon.

Az utóbbi idõk legtöbb fúziója és felvásárlásra nem külsõ szereplõkhöz, mint az Exorhoz, vagy a Fosunhoz kötõdött, hanem meglévõ biztosítótársaságokhoz, amelyek a biztosítási díjbevételek organikus úton történõ növelése helyett M&A tranzakciók útján próbálnak növekedni, amitõl nem ritkán azt is remélik, hogy árazási erejük is megnõ, valamint a szinergiák révén mûködési költségeik is csökkennek.

Nem ennyire egyértelmû azonban az olyan cégek érdeklõdése, mint az Agnelli és a Fosun. A Fosun számára, melynek beruházási palettája a világszerte nyaralóhelyekkel rendelkezõ idegenforgalmi cég, a Club Mediterranee részvényeitõl, a Cirque du Soleilig terjed, részben a biztosítási ágazatból származó díjbevételek lehetséges elköltése jelenti a vonzerõt. A Fosun alapítója és elnöke, Guo Guangchang számára is vonzó a Berkshire-modell: vagyis az egyéb vállalkozások biztosítási díjakból történõ finanszírozása.

Idén a kínai pénzügyi szolgáltató csoport, az Anbang is megállapodást kötött 1,7 milliárd euró értékben a holland Vivat biztosító megvásárlására és feltõkésítésére. A két kínai csoport az utóbbi idõben szinte mindenütt megjelenik a különféle aukciókon.

A viszontbiztosítások vonzerejét jelenti az is, hogy az egyéb iparágakkal viszonylag alacsony korrelációt mutat, de a bõséges készpénzállomány-termelési képesség, valamint a globális piacokkal szembeni kitettség megszerzése is csábító a befektetõk számára.

Emellett a szektor értékelése is vonzó. A részvények könyv szerinti értéke, a P/B mutató 2009-ben mélypontra, 75%-ra zsugorodott, idén év elején azonban már 104%-on állt az AM Best hitelminõsítõ szerint. Ez azonban még mindig elmarad az iparág historikus átlagától, a 117%-tól, ami részben szintén indokolja a szektoron kívüliek érdeklõdését.

Eddig a tranzakciók nagy része viszontbiztosítókhoz, illetve speciális vállalati biztosítókhoz kötõdött Bermudán, illetve a londoni Llyod’s piacán, ahol az árakra nagyobb nyomás nehezedett. Ennek az az oka, hogy a katasztrófa viszontbiztosítók piacán a legnagyobb a verseny, amely egy meglehetõsen szabványosított piac, ahova a befektetõk könnyen be tudnak lépni. A viszontbiztosítók ráadásul viszonylag kisszámú ügyletet kötnek az elsõdleges biztosítókkal.

Ezzel szemben az elsõdleges kereskedelmi biztosítók több ezer ügyféllel kötnek ügyletet, amely igen összetett értékesítési hálózatot kíván, jóval nagyobb belépési korlátot jelentve a piacon kívül lévõk számára.

A konszolidációs hullám azonban az elsõdleges biztosítókat is elérheti, hiszen a rendkívül alacsony kamatlábak ott is komoly nyomást gyakorolnak a jövedelmezõségre, a költségcsökkentésnek pedig egy ponton túl igen határozott korlátai vannak.