A globális építőiipar a COVID-19 után tartósan erős növekedési időszak előtt áll, nem csak az infrastrukturális kormányzati beruházásoknak, de az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésnek köszönhetően is. A fenntarthatóbb épületekre és infrastruktúrára való áttérés, a tiszta energiát hasznosító létesítmények elterjedése és a modern építési módszerek alkalmazása a tervezés, az anyagok és a folyamatok radikális változásával a kockázati környezetet is nagymértékben átalakítja.

Ezek a kihívások fokozhatják az ellátási láncok túlterheltségét, az anyag- és munkaerőhiányt, valamint az áremelkedést. Ez derül ki az Allianz Global Corporate & Specialty (AGCS) új jelentéséből, amely az építőipari ágazat akut és hosszú távú kockázati trendjeit vizsgálja.

Az ágazat fejlődését számos tényező befolyásolja, például a feltörekvő piacok növekvő népessége, vagy az alternatív energiaformákba, például a szél-, nap- és hidrogénenergiába, valamint az energiatároló és átviteli rendszerekbe történő beruházások mértéke. Az elektromos közlekedésre való áttérés jelentős beruházásokat igényel mind az akkumulátorgyártó létesítmények, az új üzemek, mind a töltőinfrastruktúrák terén. Az épületeknek nemcsak karbonnyoma javul majd, hanem az árvízvédelmi, valamint a szennyvíz- és vízelvezető rendszerek javítása is szükségessé válik számos katasztrófának kitett régióban, az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események miatt.

Ezzel egyidejűleg számos ország kormánya jelentős állami beruházásokat tervez nagy infrastrukturális projektekbe a gazdaság ösztönzése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átállás érdekében. Az Egyesült Államok is bejelentette, hogy 2022-ben világszerte számos nagy infrastrukturális projektbe kíván befektetni, válaszul Kína ambiciózus " Egy Övezet Egy Út" kezdeményezésére, amely Kelet-Ázsiától Európáig húzódhat. A következő évtizedben várhatóan négy ország - Kína, India, az Egyesült Államok és Indonézia - adja majd az építőipar globális növekedésének közel 60%-át.

Az építőipari boom hátrányai

A várható fellendülés az előnyök mellett sajátos kihívásokkal is jár. Középtávon a hirtelen megugró kereslet további nyomás alá helyezheti az ellátási láncokat, és súlyosbíthatja a meglévő anyag- és szakmunkáshiányt.

Az AGCS elemzése azt mutatja, hogy a tervezési hibák és a rossz kivitelezés az építőipari és mérnöki veszteségek egyik vezető oka, amely a 2016 és 2020 vége között vizsgált csaknem 30 000 ágazati kárigény értékének mintegy 20%-át teszi ki. A fokozott fenntarthatóságra és a nettó zéró kibocsátási célra való összpontosítás erősen befolyásolja majd az építőipari ágazat hagyományos kockázati környezetét. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint az épületek és az építőipar felelős az összes energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás 38%-áért. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében a meglévő épületeket fel kell újítani és újra kell hasznosítani. Emellett viszonylag rövid időn belül új anyagokat és építési módszereket kell bevezetni a piacon. Ez fokozott kockázattal, illetve váratlan biztonsági, környezeti vagy egészségügyi következményekkel járhat. Például a fa, mint fenntartható és költséghatékony anyag építőipari felhasználása az elmúlt években megnövekedett. Ez hatással van a tűz- és vízkárok kockázatára. Az AGCS kárelemzése azt mutatja, hogy az elmúlt öt évben az építőipari és mérnöki kárigények értékének több mint negyedét (26%) már tűz- és robbanáskárok tették ki - ezek a legdrágább káresemények.

A moduláris építés két oldala

Végső soron a modern építési és gyártási módszerek képesek átalakítani az építőipart, mivel több kockázatot helyeznek át a helyszínről, és nagyobb mértékben használják a technológiát. A moduláris építés különösen sok előnnyel járhat, például ellenőrzött gyári minőségirányítással, kevesebb építési hulladékkal, felére csökkenti az építési ütemtervet a hagyományos módszerekhez képest, és csökkenti a közvetlen környezet zavarását is. Ugyanakkor kockázati aggályokat is felvet az ismétlődő hibázásokkal kapcsolatban.

A szakképzett munkaerő hiánya az építőiparban valószínűleg tovább fogja erősíteni a külső gyártás és az automatizálás irányába mutató tendenciát. Ugyanakkor az építőipar digitalizálása kiberkitettséget teremt, amellyel szemben a mérnöki és építőipari vállalatoknak meg kell erősíteniük a védelmüket.

Természeti veszélyek és vízkárok

Az építkezéseknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az éghajlat által kiváltott események – például erdőtüzek, hirtelen áradások és földcsuszamlások – hatásainak enyhítésére. Az AGCS kárelemzése azt mutatja, hogy a természeti veszélyek már a második legköltségesebb károk az építőiparban a tűz és a robbanás mögött, és az elmúlt öt év kárigényeinek 20%-át tették ki. Eközben a vízkár továbbra is az építkezések során keletkező veszteségek egyik fő forrása. Az AGCS számos meglepően nagy veszteséget tapasztalt a nyomás alatt álló víz- vagy tűzoltórendszerek szivárgásából, amelyek észrevétlenül maradtak, vagy munkaidőn kívül, hétvégén vagy olyan időszakokban következtek be, amikor a személyzet nem tartózkodott a helyszínen. A vízszivárgás-érzékelő és -megfigyelő rendszerek segíthetnek csökkenteni a vízkárok gyakoriságát és súlyosságát, mérsékelve a költséges javításokat és a projekt késedelmét.