Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) elnöke szerint a felügyeleti szervek épp azt próbálják kitalálni, milyen szabályokra lenne szükség a biztosítók esetleges csõdjének kezelésére. Eközben a biztosítók üzleti modelljét is figyelembe kell venni, tehát nem lehet egyszerûen a „copy-paste gyakorlatot” követni – mondta Gabriel Bernardino egy keddi sajtótájékoztatón.

A bankokra vonatkozó globális elveket a G20-ak szabályozói szervezete, a Financial Stability Board (FSB) dolgozta ki. Ez alapján a rendszerszempontból jelentõs globális bankokra egy új követelményt, a teljes veszteségviselõ kapacitás (TLAC) elõírását kell bevezetni, melynek teljesítéséhez extra kötvényeket kell kibocsátaniuk a bankoknak, amit leírhatnak, amennyiben az alapvetõ tõketartalékaik kimerültek, így kerülve el a szükséges állami megmentést.

Bernardino szerint a nemzetközi biztosítási felügyeleteke között zajló megbeszélések azonban még csak igen korai szakaszban járnak arról, hogy miként kellen az FSB-elveket a biztosítókra átültetni. A szabályozóknak ugyanakkor „eszközökre és megoldásokra” van szükségük ahhoz, hogy kezelni tudják egy becsõdölt biztosító portfoliójának átadását – tette hozzá az EIOPA elnöke. Emellett azokat a kritikus funkciókat is meg kell tudniuk határozni egy csõdbe ment biztosító esetében, amelyet mindenképp tovább kell vinni ahhoz, hogy az ügyfeleket ne érje kár.

Bernardino azt is megjegyezte: ahhoz, hogy végül ne kelljen az adófizetõk pénzét biztosítók megmentésére fordítani, szinte bármilyen TLAC, vagy egyéb forrásszerkezet bevezetése elképzelhetõ végsõ soron. Hozzátette ugyanakkor, hogy személy szerint nincs meggyõzõdve róla, hogy egy TLAC-hoz hasonló követelmény bevezetése szükséges lenne a biztosítók számára.

Mint ismeretes, az FSB korábban a világ legnagyobb biztosítói közül kilencet, köztük a Generalit, az Avivát, az Axát is rendszerszinten fontos intézménynek nevezte, melyek szorosabb felügyeletet és magasabb tõkekövetelményeket kellene elõírni.