A dinamikus piaci változások egyszerre hordoznak lehetõséget, valamint új kockázatokat is magukban. A Munich Re által, ügyfelei körében végzett felmérés szerint a biztosítótársaságok mintegy háromnegyede úgy véli, hogy a digitalizáció drámai hatással lesz az iparágra, amihez csak úgy tudnak majd alkalmazkodni, ha képesek lesznek elemezni az új technológiákat, illetve azok használatát. Jó példát jelentenek erre a vezetõ nélküli jármûvek, ahol minél nagyobb hatást gyakorol majd a mögöttes technológia a vezetõi magatartásra, annál nagyobb változást hoz majd ez a felelõsség kérdésében, amely egyre inkább a gyártókra hárul majd.

A viszontbiztosító igazgatósági tagja, Ludger Arnoldussen a Baden Badenben megrendezett szakmai konferencián tartott elõadásában elmondta, hogy az alkalmazott technológiától függetlenül, a balesetek áldozatai a jövõben is számíthatnak majd kártérítésre, amit a biztosítók majd a gyártókon hajtanak be. Ahhoz, hogy végül a biztosítók megtalálják a kockázattal arányos biztosítási megoldásokat, képesnek kell lenniük értékelni az egyre bonyolultabb és gyorsan változó technológiákat és a kapcsolódó felelõsségi kérdéseket, nem beszélve a különféle nemzeti szabályozásokat – figyelmeztetett Arnoldussen.

A digitalizáció azonban nem csak a közúti forgalmat alakítja át, hanem szinte minden gazdasági ágazatra, mindennapi életünkre is hatással van. A Munich Re várakozásai szerint a kiberkockázatok kezelésére alkalmas biztosítási megoldások iránt is gyorsan növekszik a kereslet. Mivel az ügyfélprofilok meglehetõsen változatosak, így a termékek szintén is érdemes moduláris rendszereket kialakítaniuk a biztosítóknak – állítja a viszontbiztosítási vezetõ. Ezen túl globális partnerségekre, például informatikai szolgáltatókkal, tudományos intézetekkel kötött együttmûködésekre van szükség ahhoz, hogy kellõen széles tudásbázist halmozzanak fel a biztosítók a kiberkockázatok fedezete terén.

A szoros ügyfélkapcsolat szintén elengedhetetlen a gyorsan változó piaci környezetben, amire a Munich Re szektorközi partnerségek és együttmûködések útján törekszik. Példaként említette Arnoldussen egy Szilícium-völgyi adatelemzõ céggel kötött együttmûködését a MERS-vírussal szembeni járvány-biztosítás kapcsán. Emellett a kiberkockázatok felmérése, értékelése terén egy szoftverfejlesztõ céggel kötött partnerséget a viszontbiztosító, míg a rokkantsági biztosítások esetében egy startup vállalat segítségének köszönhetõen drasztikusan lecsökkent a kockázat-felmérési és így a szerzõdéskötési idõ. De tudományos intézetekkel is együttmûködik a Munich Re, például a vezetõ nélküli jármûvek tesztelési eredményeinek felhasználására.

Arnoldussen szerint a számítógépes, az energia, a reputációs és az ellátási láncot érintõ kockázatok azok a területek, ahol a biztosítási szektor innovációt hajthat végre és így növekedhet. A sikerhez ugyanakkor jobb kommunikációra, a biztosítottakkal való közvetlen kapcsolatra van szükség.

Mindez a klasszikus viszontbiztosítási ügyfelek, vagyis az elsõdleges biztosítók profilját, üzleti modelljét is megváltoztatja Arnoldussen szerint. A cégek igyekeznek a viszontbiztosításokat és az elsõdleges biztosításokat egy tetõ alá hozni, ami praktikusan azt jelenti, hogy a biztosítási fedezeteket központilag beszerezni. A biztosítótársaságok erõs tõkehelyzete egyúttal csökkenti is a keresletet a viszontbiztosítások iránt.

A Munich Re szerint ez konszolidációs hullámot indíthat el a következõ években a viszontbiztosítók között, ami középtávon jót tehet a piacnak. Abban a körben, amiben a Munich Re is szerepel, a méret nem feltétlenül játszik szerepet a felvásárlási döntésekben, inkább az számít, hogy mit tud nyújtani a megvásárolt cég, amit a felvásárló addig nem tudott.

A januári szerzõdésújítási idõszak kapcsán Arnoldussen elmondta, hogy a verseny várhatóan intenzív marad, hacsak nem következik be jelentõsebb káresemény, vagy piaci megrázkódtatás, de az árakra nehezedõ, két éve tartó nyomás valamelyest enyhülhet.