Az Öregedõ Európa (Ageing Population in Europe) c. tanulmány elõrejelzése szerint a 2011 után született gyerekek harmada megérheti a 100. életévét, miközben a 80 évesnél idõsebbek számaránya a duplájára nõ, a fiatalok pedig számszerû kisebbségbe kerülnek. Ez elméletben a 30-60 éves korosztályra helyez még a mainál is nagyobb anyagi terhet, ám a hosszabb élettartam a késõi gyermekvállalással együtt a hagyományos függõségi sémákat is átalakítja. Az Európai Bizottság tanulmánya arra mutat rá, hogy a már felnõtt utódok sokkal tovább szorulnak rá szüleik támogatására, mint azt korábban feltételezték, és általában az emberek csak 80 éves koruk felett válnak valódi eltartottá.
Felnõttek, akiket a szüleik támogatnak
Az elmúlt húsz évben világszerte 6 évvel emelkedett az átlagéletkor. A hosszabb élettartam és a késõbbi gyermekvállalás a fejlett országokban új függõségi sémák kialakulásához vezetett. A három generációt felölelõ családmodellben hagyományosan az úgynevezett „szendvics generáció” (a gyerekek, és a 60 év feletti nagyszülõk közzé ékelõdve) viselte a családfenntartás terheinek döntõ hányadát. Az idõskori aktivitás idõbeli kitolódásával azonban ez a helyzet megváltozott: sokaknak, akik eltartják a gyermekeiket, nincsenek gondoskodásra szoruló szüleik, másfelõl azok, akik a szüleikrõl gondoskodnak, nem kell, hogy eltartsák a gyermekeiket, mert azok már önálló életet élnek. Az a még manapság is elterjedt vélekedés is megdõlni látszik, miszerint azok az idõsek, akik együtt élnek felnõtt gyermekeikkel, több gondoskodásban részesülnek, mint amennyi támogatást õk maguk a gyermekeiknek adnak. A kutatás azt állapította meg, hogy a felnõtt gyermekeikkel együtt élõ idõsek – akik Közép- és Kelet-Európában vannak a legtöbben – 60 százaléka támogatja, segíti felnõtt gyermekeit anyagilag és egyéb módokon. Vagyis az együttélés haszonélvezõi alapvetõen nem az idõsek, hanem a középsõ generáció. Az idõsebb szülõk, nagyszülõk csak 80 éves koruk felett válnak valódi eltartottá. Ez a tendencia egész Európára igaz általánosságban, azonban eltérések mutatkoznak az adott országok szociális ellátórendszerétõl és hagyományaitól függõen. A dél- és kelet-európai társadalmakban erõteljesebbek a családi kötelékek, így a generációk közötti anyagi transzferek is jobban érvényesülnek, mint az észak-európai társadalmakban.
Nagyobb teher az idõseken
Mindez alapvetõen befolyásolja az életstratégiákat: a mai negyveneseknek egyfelõl hosszabb aktív életre kell berendezkedniük, másfelõl átfogó tervvel kell rendelkezniük pénzügyi jövõjüket illetõen. Az állami nyugdíjrendszerek ugyanis egyre kevésbé képesek a munkajövedelmekhez közelítõ szintû ellátást biztosítani idõs korban. Az NN Biztosító kalkulációja szerint, mely az Európai Unió jelentésén alapul, ma az átlagos induló nyugdíjak az átlagkeresetek 83,3%-át teszik ki, 2050-re azonban ez az un. helyettesítési ráta 65,5%-ra csökken. Azaz a ma átlagosnak feltételezett induló nyugdíj, amely 132 ezer forint, 102 ezerre csökken a század közepére, az infláció hatásával nem számolva.
„A mai 40 évesek kevésbé számíthatnak arra, hogy a nagyszüleikhez, szüleikhez hasonlóan idõs korukra mentesülnek a családfenntartás terhei alól” – mondta Szabó Anikó, az NN Biztosító marketingigazgatója. „A nyugdíjkorral együtt elérkezõ drasztikus jövedelemcsökkenés elkerülése érdekében, a mai munkavállalóknak nyugdíj-megtakarításokkal kell tudatosan készülniük idõs korukra.”
Magyarországon az aktív nyugdíj-megtakarítások szintje még mindig alacsony. Bár az NN Biztosító felmérése szerint az elmúlt hónapokban emelkedett azok aránya, akik nyugdíj célra takarítanak meg, a minimum havi nettó 120 ezer Ft jövedelemmel rendelkezõ 20-65 éves aktívak között a nyugdíjbiztosítások elterjedtsége még mindig csak 6%.
