A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról címû tanulmány szakértõi jövõbeli népességi mutatók és feltételezett makrogazdasági és nyugdíjparaméterek segítségével elõrejelzõ modellt építettek, hogy vizsgálhatóvá tegyék ezen mutatók hatását a nyugdíjrendszerre.

A kutatók elõrejelzõ modellje fogyó magyarországi lakosságot prognosztizál: 2035-ben hozzávetõlegesen 8 647 505 fõs lakossággal lehet számolni, amelynek 51,5 százaléka lesz nõ, a migráció hatását figyelmen kívül hagyva.

Ez alapján mind a nõi, mind a férfi idõskori függõségi ráta monoton és egyre gyorsuló ütemben emelkedik, aminek közvetlen hozadékaként egy aktív egyénre (járulékfizetõre) mind több passzív (nyugdíjas) jut.

A demográfiai folyamat a szerzõk szerint nyomást gyakorol a nyugdíjrendszerre, a munkaerõpiaci kínálatra, így a munkanélküliségre, valamint a szürke- és feketegazdaságra is.

A szerzõk ezek alapján számításokat készítettek a Nyugdíjbiztosítási Alap várható bevételeinek és kiadásainak elõrejelzésére, amelybõl arra a következtetésre jutottak, hogy a 2015-2030 közti idõszakban a rendszer bevételei és kiadásai igen közel lesznek egymáshoz és csak néhány év esetében figyelhetõ meg kisebb rés közöttük.

Ezeket a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése okozza. A kiadások elõször 2026-ban haladják majd meg a bevételeket, majd a hiány egyre gyorsuló ütemben növekedni fog. Ehhez elsõsorban az járul hozzá, hogy csökken a bevételek növekedési üteme, Ratkó-unokák munkaerõ-piaci aktivitásának csökkenésével.

A tanulmány szerint 2026-tól kezdve az elõrejelzési idõszak végéig a nyugdíjrendszer egyenlege folyamatosan negatív is marad. Az elsõ deficites évben a hiány 13,4 milliárd forintról indul, majd ezt követõen egyre gyorsuló ütemben növekedve a vizsgált idõszak végére már megközelíti a 300 milliárd forintot is, ami az összes bevétel közel 8 százaléka.

A közgazdászok az elemzések alapján a nyugdíjkorhatár 2022 utáni emelését javasolják, a korhatáron várható áltagos hátralévõ élettartam emelkedésének megfelelõen, azonban még ez sem jelentene hosszú távon megoldást az egyenleg egyensúlyban tartásához. Ahhoz egy intézkedéscsomagot kellene kidolgozni, ami a gyermekvállalás ösztönzésére épül, melynek hatása azonban leghamarabb csak 20-30 év múlva kezdheti el érzékeltetni hatását.