A unit-linked biztosításokhoz tartozó eszközalapok rendkívül hasonlóan mûködnek egy befektetési alaphoz: az alapot kezelõ intézmény egy adott befektetési politika szerint értékpapírokat vásárol. Gyakran elõfordul, hogy alapok alapja konstrukcióban fektetnek be a biztosítók, vagyis egy másik (gyakran cégcsoporton belül) alapkezelõ befektetési jegyeit vásárolják meg túlnyomó többségben (sokszor több mint 90 százalékban, a maradék 10 százalékot likvid eszközök adják).

Elõnyök és hátrányok?

• Számos pozitívuma és negatívuma lehet egy ilyen befektetésnek: 
• Mérsékeltebb lehet a kockázata egy alapok alapja konstrukciónak, mint egy értékpapíralapnak, mert több eltérõ tulajdonságú alapba fektet be egyszerre.
• Elõnyös lehet egy alapok alapja konstrukció, ha nincs nagy tõkénk, de szeretnénk egyszerre több alapba befektetni a pénzt.
• Egy alapok alapja befektetési platformon keresztül hozzáférhetünk közvetetten zártkörû alapokhoz is, például intézményi befektetõknek fenntartott alapokhoz.
• Az alapok alapja konstrukciók jellemzõen drágábbak, mint értékpapírokba fektetõ versenytársaik, mivel ezek nemcsak saját maguk számítanak fel kezelési költségeket, hanem azok az alapkezelõk is, ahova a fõalap befektet.

Megéri?

• Unit-linked biztosításokhoz tartozó eszközalapoknál ez különösen súlyos költségeket jelenthet: 
• Az (eszköz)alapkezelésért felszámol költséget a biztosító,
• az alapot kezelõ intézmény,
• valamint a részalapok is.

Tegyük fel, egy ilyen költségmodell mellett 1 000 000 forintot befektetünk, amelynek részalapja 3 százalékos bruttó hozamot elér egy év alatt, viszont év végén a részalap, a fõalap és a biztosító is levon tõkearányosan 1-1-1 százalékos költséget:
a részalap költségelvonása után 1 019 700 forintot ér a megtakarításunk,
a fõalap költségelvonása után 1 009 503 forintot ér a megtakarításunk,
a biztosító költségelvonása után 999 408 forintot ér a megtakarításunk.

A végösszeg azért kevesebb, mint 1 000 000, mert a hozamra is terhel költséget az alapkezelõ intézmény. Hosszú távon így lényegesen nagyobb terhelést is jelenthet az alapkezelési költség a kezdeti költségnél, mert a teljes tõkébõl és ennek hozamából vonják le a befektetést kezelõ intézmények. 

Így ha egy unit-linked biztosításban takarítunk meg és konzervatív befektetést keresünk, nem érdemes olyan eszközalapokat választanunk a jelenlegi hozamkörnyezet mellett, amely ezt a konstrukciót követi, mert a költségek miatt még mínuszban is jöhetünk ki velük, kockázatosabb befektetések esetén viszont kifejezetten a segítségünkre lehet egy ilyen befektetési forma.