A konferencián felszólaló biztosítási és viszontbiztosítási szakértõk is egyetértettek abban, hogy egy bizonyos fokú arbitrázs a különbözõ joghatóságok között „elkerülhetetlen”.

Annak ellenére, hogy a Szolvencia II intézkedéseinek célja, hogy Európa-szerte harmonizálja a szabályokat, nem valószínû, hogy teljes legyen a nemzeti felügyeletek közötti konvergencia, melyet egyesek igyekeznek majd kihasználni – véli néhány elemzõ.

A Swiss Re szakértõje szerint meglepõ lenne, ha az emberek másik szabályzó miatt lépnének át határokat, hozzátéve, hogy egy jó adózási joghatóság sokkal fontosabb az emberek számára, mint egy valamivel enyhébb felügyeleti hatóság.

Egy brit biztosítási szakértõ hozzátette: a biztosítók tõkehelyzetét szoros központi felügyelet alá fogják vetni, amely az arbitrázs lehetõségét sokkal nehezebbé teszi ezen a fronton.

Meglepõ módon, a konferencián megkérdezett szakértõk által a Szolvencia II csak harmadik helyen került megemlítésre az iparág számára a következõ néhány évben kihívást jelentõ tényezõk listáján. Az intézkedések mindössze a szavazatok 5%-át kapták, szemben a túlszabályozással, amely 44%-ot kapott. A legnagyobb veszélynek az eurózóna válságát ítélték az iparág képviselõi, amely a szavazatok 49%-át kapta.

A Szolvencia II megalkotásának kiemelt célja volt, hogy kiküszöbölje a szabályozási arbitrázs minden lehetõségét, és egyformán megfelelõ védelmi szintet biztosítson Európa-szerte valamennyi ügyfélnek, függetlenül a vállalkozások jogi státuszától, méretétõl és telephelyétõl.

Jelenleg a felügyeleti gyakorlatok még mindig gyakran tagállamról tagállamra változnak, teret hagyva a szabályozási arbitrázsnak. Mind az európai szolvenciapolitika, mind az új nemzeti piacokra törekvõ biztosítók számára fontosnak, hogy a felügyeleti gyakorlatok ne csak objektívek és átláthatóak, hanem elõreláthatóak és jól dokumentáltak is legyenek.