Egyre többen vállalnak munkát digitális platformokon keresztül. Bár ez mind az egyéni vállalkozók, szabadúszó munkavállalók, mind az ügyfeleik számára előnyökkel jár, cserébe fel kell adniuk azt a biztonságot, amit az állandó munkahely, a fizetett betegszabadság vagy a nyugdíj jelent. A Geneva Association jelentésében is ezt vizsgálja és felvázolja, hogyan fejlődhet a biztosítás a munkavállalók ezen új osztályának igényeihez igazodva.
Napjainkban a munkavállalók egyre gyakrabban kínálják szolgáltatásaikat olyan digitális platformokon keresztül, amelyek szolgáltatásonként ("gig") és igény szerint párosítják a munkavállalókat az ügyfelekkel. Az Európai Unióban összesen 28,3 millió ember dolgozott platformokon keresztül 2020 decembere és 2021 májusa között egy vezető európai kutatási és politikai elemző központ, a PPMI becslései szerint. Bár gyorsan növekszik az ilyen munkavállalók száma, azonban azok aránya, akiknek ezek a platformok jelentik az elsődleges jövedelemforrást, még mindig viszonylag alacsony.
A gig economy-t, avagy a platform gazdaságot tehát az olyan munkaerőt foglalkoztató cégek és dolgozók testesítik meg, melyek egyszeri feladatokra vagy projektekre szerződnek, és általában digitális piactereken keresztül történik az alkalmi munka elvégzése. A gig economy nagy szabadságot biztosít, de cserébe fel kell adni azt a biztonságot, amit az állandó munkahely, a fizetett betegszabadság vagy a nyugdíj jelent.
A digitális technológia és a demográfiai változások egyre csak erősítik a munka ezen új formájának növekedését. A két nagy globális recessziót átélt fiatalabb Y generációsok és a dolgozó Z generációsok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a hagyományos foglalkoztatás nem feltétlenül nyújt olyan hosszú távú előnyöket és biztonságot, mint a korábbi generációk esetében. Ezek a fiatalabb munkavállalók ezért nagyobb hangsúlyt fektethetnek más célokra, például a rugalmasságra. Mindez pedig fontos felhajtóerőt jelent a platformmunka térnyerésének.
Ezen foglalkoztatási formát választók esetében ugyanakkor a szociális ellátási rendszerekhez való hozzáférés nem garantált, vagy mert a járulékfizetési időszakok nem elegendőek, vagy mert sok országban az egyéni vállalkozók egyáltalán nem, vagy csak önkéntes és részleges alapon tartoznak a társadalombiztosítási rendszerek hatálya alá.
A munkavállalók tehát komoly alulbiztosítottsággal szembesülnek, amennyiben egy vészhelyzet, vagy baleset esetén a rendelkezésre álló anyagi erőforrásaik (például megtakarítások és biztosítási fedezet) nem érik el a szükséges anyagi erőforrások (például a váratlan többletkiadások vagy az elmaradt jövedelem fedezése) szintjét. A GA jelentése szerint igen széles körű egyetértés van abban, hogy a betegség és rokkantság esetén a jövedelempótlás a legégetőbb védelmi hiányosság, amellyel a platformmunkások szembesülnek. Viszonylag alacsony és rendszertelen jövedelmük miatt ki vannak téve a (váratlan) egészségügyi kiadásokból eredő pénzügyi stressznek is. Ez a probléma különösen súlyos azokban az országokban, ahol az egészségbiztosításhoz való hozzáférés a fizetett munkaviszonyhoz kötött. Végül, de nem utolsósorban, az alacsony és rendszertelen jövedelemszintek miatt a platform-munkások számára kihívást jelent a nyugdíjcélú megtakarítások felhalmozása, akár a kötelező járulékfizetés, akár egyéni megtakarítások révén. Sok országban a jelenlegi nyugdíjrendszerek a formális, rendszeres foglalkoztatási struktúrákon alapulnak, és nem képesek megfelelően megragadni az e rendszereken kívül eső munkavállalók növekvő számát.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végzett globális felmérés szerint a platform dolgozóknak csak 60%-a rendelkezik egészségbiztosítással és 35%-uk rendelkezik (magán- vagy állami) nyugdíjbiztosítással. Még alacsonyabb a munkabalesetek és a rokkantság elleni védelem szintje, a megkérdezett munkavállalóknak mindössze 21%-a, illetve 13%-a biztosított.
Ezen hatalmas biztosítási hiányosságok leküzdésének lehetőségei között szerepel az államilag, adóbevételekből történő finanszírozás, a társadalombiztosítás és a magánbiztosítás. A nem járulékalapú, adóból finanszírozott szociális rendszereket alapvető fontosságúnak tartják ahhoz, hogy legalább egy alapszintű védelmet biztosítsanak egy ország minden lakosa számára, a foglalkoztatási státusztól függetlenül. A kockázati poolok bővítése a társadalombiztosítás révén egy másik módja annak, hogy a kormányok megvédjék polgáraikat az olyan veszélyektől, amelyek pénzügyileg tönkretehetik őket. Az önfoglalkoztatónak minősülő platformmunkások társadalombiztosítási fedezete azonban gyakran korlátozott. A magánbiztosítások fontos szerepet játszhatanak az állami rendszerek kiegészítésében. Ehhez azonban a biztosítóknak is innovációra van szükségük az értékláncuk számos pontján, például marketing tevékenységüket be kell ágyazniuk a platformokba, rugalmas, használat alapú fedezetet kell kialakítaniuk, automatizálniuk kell a biztosításkötés folyamatát és fel kell tudniuk használni az okostelefon alapú, valós idejű adatokat, hogy a platform dolgozók egyéni kockázati profiljából adódó egyedi kockázatvállalási kihívásokat kezelni tudják. Mindez persze óriási díjbevételt is generálhat a biztosítók számára.
Biztosítási kihívások és lehetőségek
A kockázatvállalás szempontjából sok egyéni vállalkozó, különösen a fizikai munkások kockázati profilja kihívást jelent a biztosítók számára, és nem csak a szabályozási hiányosságok miatt. A gig economy jellemzően a fiatalabb munkavállalóknak vonzó, akiknek kevés tapasztalatuk van a munkahelyi biztonsági kockázatokkal kapcsolatban. Ez a tapasztalatlanság, valamint az olyan magas kockázatú alkalmi munkák, mint a személyszállítás és a teherszállítási szolgáltatások, hajlamosabbá teszik ezeket a munkavállalókat a munkahelyi sérülésekre. Végezetül, az alkalmi munkából származó jövedelem nem stabil és nem megbízható, ami ellentmond a hagyományos biztosítási kockázatvállalás alapfeltevéseinek. Ellensúlyozó tényező azonban az okostelefon-alapú és valós idejű adatok jelenléte mind a platformok, mind az egyes freelancer munkások részéről. Az online tranzakciókkal kombinálva ez megkönnyítheti a kockázatértékelést és az árazást, és rendkívül pontos egyedi árajánlatokat generálhat.
A GA jelentésében ajánlásokat is megfogalmaz a kormányok, a biztosítók és a platformok számára egyaránt. A szabályozás szintjén azt tanácsolja, hogy a platformok számára lehetővé kell tenni, hogy csoportos juttatásokat nyújthassanak anélkül, hogy a nekik dolgozókat munkavállalóvá kellene átminősíteniük. Emellett ösztönözni kellene az ellátások hordozhatóságát, illetve el kellene választani az ellátásokra való jogosultságot a munkavállaló foglalkoztatási státuszától.
A biztosítótársaságoknak ki kellene használniuk a szabadúszók pandémiát követő megnövekedett kockázattudatosságát, és értékláncukban az innovációra kellene törekedniük (beágyazott biztosítás, használat alapú biztosítás, csoportos biztosítás). Fontos lenne a platform dolgozók esetében a lakossági és vállalati biztosítások elkülönítésének megszűntetése is. Megoldást kell találni arra is, hogy a platform dolgozó által megkötött egyéni biztosítási fedezet egy meghatározott maximális időtartamra szüneteltetésre tudjon kerülni, megszűntetés helyett.
Összefoglalva, a kormányoknak, a platformoknak és a magánbiztosítóknak a szabadúszó munkavállalókkal és szövetségeikkel együttműködve újra kell tervezniük a szociális védelmi hálót annak érdekében, hogy a modern munka minden formája biztonságos és fenntartható legyen.