Nincs arra utaló jel vagy bizonyíték, hogy a biztosítók különösen érzékenyek lennének az éghajlatváltozás rendszerszintű hatásaira. Az éghajlatváltozásból eredő rendszerszintű kockázattal inkább a társadalom egésze, mint a biztosítók szembesülnek - reagált az Insurance Europe az FSB által az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok felügyeleti és szabályozási megközelítéseiről szóló konzultációra.

A Pénzügyi Felügyeleti Tanács (FSB) konzultációra bocsátott jelentésének célja, hogy segítse a felügyeleti és szabályozó hatóságokat az éghajlatváltozásból eredő kockázatok nyomon követésére, kezelésére és mérséklésére irányuló megközelítések kidolgozásában, és az ágazatok és joghatóságok közötti következetes megközelítések előmozdításában. Ennek kapcsán több javaslatot is megfogalmazott az FSB, például hogy a nyilvános közzétételeken túlmenően az éghajlattal kapcsolatos részletesebb és konkrétabb információk szolgáltatására is kötelezhetik a hatóságok a pénzügyi intézményeket.

Az Insurance Europe álláspontja szerint azonban, nincs arra utaló jel vagy bizonyíték, hogy a biztosítóknak az éghajlati kockázatokkal kapcsolatban rendszerszintű kockázattal kellene szembenézniük. Ezért korai lenne már most új eszközöket kifejleszteni a biztosítási ágazat számára, kivéve a monitoringeszközök - például az éghajlati stressztesztek - továbbfejlesztését.

Mivel az éghajlatváltozás fokozatosan, hosszabb idő alatt következik be, így a biztosítók képesek ehhez igazítani termékeiket, befektetéseiket, árképzésre és a kockázatvállalásra vonatkozó döntéseiket.

A megfelelően megtervezett éghajlati stressztesztek megfelelő információt nyújthatnak a pénzügyi ágazat kitettségének értékeléséhez. A kiindulópont azonban nem lehet az az elhamarkodott következtetés, hogy a biztosítók sebezhetőek az éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal szemben – véli az Insurance Europe. Tekintettel az adatok korlátozott hozzáférhetőségére és a robusztussággal kapcsolatos kihívásokra, fontos elismerni, hogy egy stresszteszt csak jelzéseket adhat a releváns kérdésekre vonatkozóan, és a megfelelő következtetések levonása további munkát igényel. Éppen ezért a stresszteszteknek el kell kerülniük a túlbonyolítást és a túlzott részletességet, hogy ne rójanak felesleges terhet a biztosítókra.

A makroprudenciális eszközök jövőbeni fejlesztésének - amennyiben ez bizonyítottan szükséges - átfogó költség-haszon elemzésen kell alapulnia, beleértve a lehetséges hátrányok és nem szándékolt következmények teljes körű értékelését, a javaslatok konzultációra bocsátása előtt. A rosszul időzített makroprudenciális intézkedések és/vagy szabályozási/felügyeleti túlkapások kontraproduktívak lennének, alááshatják a pénzügyi stabilitást és késleltethetik a zöld átmenetet.