Ez már csak annak fényében is meglepõ, hogy természeti csapásokban mérve kifejezetten eseménydús évnek számított a tavalyi. A legsúlyosabb esemény vitán felül az áprilisi, 7.8-as erõsségû földrengés volt Nepálban, mely 9000 ember halálát okozta, és közel félmilliót tett otthontalanná. Hasonlóan súlyos csapást jelentett szeptemberben, Chilében az Illapel közelében történt 8.3-as erejû földrengés, ami önmagában 600-900 millió dollárral vette ki magát az összesített 30,5 milliárdos biztosított kárértékbõl.

Az El Nino kivételesen erõs hatással bírt tavaly, ami fõleg Kína, Japán, a Fülöp-szigetek és Taiwan területein megnövekedett tájfun aktivitásban jelentkezett, de Mexikónak is kijutott a Patricia hurrikán formájában, ami a nyugati féltekén mért eddigi legerõsebb hurrikán volt. Összességében 27 nagyobb forgószél-esemény volt megfigyelhetõ, ami messze maga mögött hagyta az eddigi rekordévet, 1992-õt, mikor 21 esetet regisztráltak.

Az észak-atlanti oszcilláció (NAO), vagyis az atlanti térség idõjárását és árapály tevékenységét meghatározó egyik legfõbb idõjárási jelenség hatását is sokszor összefüggésbe hozzák az egyre erõsebb és gyakoribb viharokkal. Szakértõk szerint ennek volt köszönhetõek a tavaly januárban Északl-Európára lecsapó Elon és Felix szélviharok, illetve az olaszországi árvizek is márciusban. A sor azonban itt nem állt meg, sõt a Nyugat- és Közép-Európát március végén letaroló Mike és Niklas viharok a tavalyi év legjelentõsebbjei voltak, melyek esetében 150-190 kilométer per órás szélerõsségeket is mértek, és komoly fennakadásokat okoztak a vasúti, közúti és légiközlekedésben is. Csak a Niklas mintegy 1 milliárd dollárnyi káreseményért volt felelõs.

Emberi mulasztásokban sem volt hiány, emlékezzünk csak a tiencsini kikötõbeli robbanásokra augusztusban (1,6 – 3,3 milliárd dolláros kár), vagy a TransAsia járat illetve MetroJet gép lezuhanása, nem beszélve a franciaországi terrorista támadásokról.