Legutóbb éppen a La Défense, Párizs üzleti negyede kezdett aktív reklámkampányba a „Tired of Fog? Try the Frogs!” („Unja a ködöt? Tegyen próbát a békákkal!”) szlogen alatt, ami egyértelmûen a francia fõváros elõnyeit állítja szembe London adottságaival. Nem is alaptalanul, a La Défense irodabérleti díjai alig harmadába kerülnek a City-ben megszokottakhoz képest, Franciaország jogszabályi környezete kedvezõbb adózást biztosít a külföldi munkavállalóknak, sõt az állam speciális programot is útjára indított a 2weekticket személyében, ami pénzügyi szolgáltatók áttelepülését hivatott segíteni minimálisra csökkentett bürokráciával és felgyorsított intézkedésekkel. Nem érné be azonban ennyivel a francia fõváros, többek között az Európai Gyógyszerügynökséget és az Európai Bankhatóságot is Párizsba költöztetné, amennyiben az említett szervezetek a Brexitet követõen ugyancsak a távozás mellett döntenek.

Elemzõk szerint azonban valószínûtlen, hogy akár Párizs, akár bármelyik európai rivális önmagában venné át London szerepét. Sokkal valószínûbb, hogy egy esetleges „kemény-Brexit”, azaz a britek közös piachoz való hozzáférésének teljes korlátozása esetén a londoni székhelyû bankok, biztosítók és egyéb szolgáltatók megoszlanának egy sor európai város között, beleértve Frankfurtot, Amszterdamot, Dublint és persze Párizst is. Utóbbi ellen szól, hogy az EU legszigorúbb munkaügyi szabályozását mondhatja magáénak, ami éppen a munkaerõ bõvítését, illetve leépítését nehezíti meg. Márpedig a pénzintézetek szeretik rugalmasan kezelni a munkaerõbázisukat, enyhülésre pedig nem sok esély van, emlékezzünk csak az év eleji erõszakos demonstrációkra, amiket éppen a munkatörvény munkavállalókra nézve elõnytelen, tervezett módosítása idézett elõ. Ráadásul az ország hamarosan bizonytalan kimenetelû választások elé néz, ami újabb kétségeket támaszt a vállalati szektor szereplõiben, különösen mivel eddig sem a sziklaszilárd adórendszerérõl volt híres Franciaország.