Iparági becslések szerint a teljes pótalkatrészpiacon kínált termékek valamivel több, mint 40%-a számít kockázatosnak, mivel ellenõrizetlen forrásból származik – függetlenül attól, hogy az adott cikkek újonnan, vagy használtan kerülnek értékesítésre. A pótalkatrészpiacnak a 10-15%-át teszik ki a különbözõ fékalkatrészek – ezen belül is leginkább a féktárcsák, fékdobok, fékbetétek. Az éves szinten eladott 300-350 ezer fékalkatrész 5-7 milliárd forintos forgalmat jelent és döntõ részben nem regisztrált szereplõkön keresztül zajlik.

Emellett az ellenõrizetlen forrásból származó fékalkatrészek egy része a vásárló számára az eredeti gyártó által használt csomagoláshoz hasonlóban jelenik meg, nem a valódi terméket tartalmazza, minõségileg is jóval gyengébb, ezért hamisítványnak tekinthetõ.

„A nem megfelelõ minõségû fékalkatrészek jelentõs fékhatás csökkenést, így féktávolság-növekedést okoznak éppen azokban a szituációkban, amikor vészfékezéssel megelõzhetõ lenne egy baleset. A fékalkatrészek élettartama ugyancsak fontos szempont, mivel ha a fékbetét mellett a féktárcsa is elkopik, az már jóval komolyabb költséget jelent, pedig megfelelõ minõségû alkatrésszel sok esetben elkerülhetõ lenne az idõelõtti elhasználódás” – hívta fel a jelenségre a figyelmet Gablini Gábor, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület vezetõségi tagja és a Magyar Autós Szakmai Szövetség elnöke. Hozzátette: a fékbetétek kopása nagymértékû porszennyezéssel is jár, ezért a kelleténél puhább vagy keményebb fékbetét indokolatlan anyagi és környezeti károkat okoz.

A gépkocsikkal kapcsolatos javítások 15-20%-a egyébként kifejezetten a fékberendezés valamely elemét, legtöbbször a forgó-kopó fékalkatrészeket (fékbetét és féktárcsa együttesét, a dobfékek alkatrészeit, a gumi és fém fékcsöveket, munkahengereket és azok gumi elemeit, valamint az elektronikus alkatrészegységeket) érintik.