Mely iparági trendek határozzák meg idén az életbiztosítási piacot? Miért vált szükségessé az üzleti modellek újragondolása? Milyen problémákkal és lehetőségekkel szembesülnek az élet- és nyugdíjbiztosítók? Többek között ezekre igyekszik választ adni a McKinsey globális jelentése.

Melyek azok az erők, amelyek a jövőben alakítják az élet- és nyugdíjbiztosítási ágazatot?

Több olyan erő is van, amely a McKinsey szakértőinek véleménye szerint a jövőben alakítani fogja az iparágat. Először is, a személyes kockázatokkal és a biztonsággal kapcsolatos tudatosság növekszik. A világjárványból kilábalva megnőtt a személyes egészséggel, valamint a személyes megtakarításokkal és a pénzügyi biztonsággal kapcsolatos tudatosság és aggodalom. A 65 évesnél idősebbek száma a következő 30 évben várhatóan megduplázódik, 0,8 milliárdról 1,7 milliárdra nő. A növekedés nagy része a fejlődő gazdaságokból, például Indiából és Kínából fog származni, de a fejlett gazdaságok is jelentős részét fogják kitenni ennek a népességnek.

Sokan kezdik felismerni, hogy személyesen ő maga lesz felelős az egészségügyi és nyugdíj-megtakarításaiért, mivel számos, az állam által biztosított társadalombiztosítási program nagymértékű eladósodással küzd. A szerzők becslései szerint például a világ legfejlettebb gazdaságainak egyes társadalombiztosítási programjai esetében közel 41 ezer milliárd dollárnyi nyugdíjfinanszírozási hiány van. Ez lehetőséget jelent az élet- és nyugdíjbiztosítási ágazat számára, hogy világszerte kielégítse a polgárok igényeit.

Egy másik erő, amely az elkövetkező néhány évben alakítani fogja az ágazatot, a makrogazdasági környezet, különösen a kamatlábak. Az ágazatban egy évtizeden át tartó, rendkívül alacsony kamatlábakkal jellemezhető korszak zajlott, és ez nagy nyomást gyakorolt az életbiztosítási mérlegekre. Az elmúlt hat hónapban az ellenkező jelenséget tapasztaltuk: a kamatlábak több mint 300 bázisponttal emelkedtek több piacon és országban. Bár a nominális kamatlábak emelkedése rövid távon hátszelet ad az életbiztosítóknak, amennyiben gyorsabban tudják újra egyensúlyba hozni a portfólió eszközoldalát, mint ahogyan a forrásoldalon erre képesek voltak, van néhány fontos szempont, amit szintén szem előtt kell tartaniuk. Az egyik az, hogy a részvénypiac és a hitelpiacok tekintetében rendkívül volatilis gazdasági környezettel állnak szemben, ami növeli a befektetők hozamelvárásait, mivel a tőkeköltségek emelkednek, valamint az olyan pénzügyi költségeket is növeli, mint a fedezeti ügyleteké.

A második makrogazdasági tényezőt a nehéz gazdasági környezet jelenti, amely valószínűleg a hitelképesség romlásához és átminősítésekhez vezet. Ennek következtében az életbiztosítóknak aktív kockázatkezelésre és portfóliójuk befektetési oldalának kiegyensúlyozására lesz szükségük. A harmadik szempont az, hogy a reálkamatok alacsonyak maradtak a nominális kamatlábak emelkedése ellenére, mivel az infláció meghaladta a nominális kamatlábak növekedését. A tanulmány szerzői ezért arra számítanak, hogy ez a tendencia a következő néhány évben folytatódik.

Hogyan teljesített az iparág az elmúlt évek viharos környezetében?

Az ágazat teljesítménye az elmúlt évtizedekben nem volt túl fényes. Az iparági tevékenység nominális növekedése a GDP-hez képest jelentősen alacsonyabb volt. Az Egyesült Államokban és Európában például a díjbevételnövekedés és a GDP növekedése között az elmúlt évtizedekben átlagosan két százalékpontos különbség volt. Ázsiában és Japánban megdöbbentő, 7 százalékos a különbség.

Az elmúlt évtizedekben a termelékenység gyenge fejlődése is megfigyelhető volt, összehasonlítva azzal, amit más szolgáltatási ágazatokban tapasztaltunk. Az életbiztosítási ágazat nem tudott termelékenységnövekedést elérni, és ez megmutatkozik a költségek alakulásában. 2003 óta az életbiztosítóknál a bevételek arányában kifejezett költségek 23 százalékkal nőttek - szemben a nem-életbiztosítók 5 százalékos növekedésével -, míg más iparágak, köztük a vagyonkezelés, képesek voltak a költségek csökkentésére. Ennek eredménye az, hogy az ágazat nehezen tudott a tőkeköltséget meghaladó hozamot elérni.

Végül, a piaci kapitalizáció hosszú ideje nyomott. Az USA 20 legnagyobb életbiztosítójának összesített piaci tőkeértéke 40 évvel ezelőtt meglehetősen közel volt az USA 20 legnagyobb bankjának összesített piaci értékéhez. Ma ez csak egyhatoda. Nyilvánvaló, hogy ezek átlagok, és bizonyos piacok jobban teljesítettek, mint mások, és bizonyos szereplők sikeresebbek voltak, mint mások.

Hogyan tudják a biztosítók újragondolni működési modelljüket?

Abban a helyzetben, amelyben a biztosítási ágazat ma van, az evolúció nem lesz elég a McKinsey szerint. Az üzleti modell alapvető újragondolására lesz szükség. A mai hagyományos modellben a legtöbb életbiztosító az értéklánc valamennyi tevékenységét végzi. Az értéklánc legtöbb, ha nem is minden tevékenységében azonban legfeljebb átlagosak a biztosítók. A jövőben az életbiztosítóknak egyszerűbb, szűkebb és fókuszáltabb üzleti modellt kell kialakítaniuk, és szét kell választaniuk az értékláncot.

Négy különböző típusú üzleti modellt vázol fel a tanulmány, amelyek kialakulhatnak, és amelyek a jövőben az értékteremtés alapját képezhetik. Az egyik üzleti modell a "disztribúciós specialista" modellje. Ezek a modellek elsősorban ügyfélközpontú megközelítést alkalmaznak, és nyílt architektúrájú megközelítéssel különböző biztosítási, vagyon- és befektetéskezelési, valamint egészségügyi termékeket kínálnak. Ezek az üzleti modellek jellemzően sokat fektetnek az ügyfélbarát technológiába.

A második üzleti modell a "termékkel foglalkozó specialista". Ezek olyan üzleti modellek, ahol a biztosító erős képességekkel rendelkezik a terméktervezés, a kockázatértékelés és a kockázatvállalás terén, és kiváltságos hozzáféréssel rendelkezik a forgalmazáshoz. Ez lehet saját forgalmazás, de lehet harmadik fél által végzett forgalmazás is, de jellemzően a mérleg és a befektetési menedzsment területén valaki más képességeit használják.

A harmadik modell a "mérleg specialista". Ez a termékkibocsátási modell kiegészítője. Ezek az üzleti modellek jellemzően nem rendelkeznek az egyéni forgalmazás képességeivel és hozzáférésével, de erős, súlyozott mérleggel; erős befektetési menedzsment képességekkel; és szilárd kockázatkezelési képességekkel.

Végül, lesz egy maroknyi "integrált biztosító" - és ez azért maroknyi, mert a megkülönböztető képességek mércéje magas lesz a forgalmazási képességek, a termékfejlesztés, a kockázatkezelés, a tőkepozíciós befektetések kezelése, valamint a működés és a technológia tekintetében. A McKinsey szerint kevés olyan biztosító lesz, amely megfelel ennek a mércének, és a jövőben teljesen integrált biztosítóként működhet.

Összefoglalva tehát az életbiztosítóknak hagyományos üzleti modelljeik átértékelésével kell reagálniuk az általánosabb trendekre és az iparági változásokra. Az ágazatnak az elkövetkező években olyan tartós kihívásokkal kell szembenéznie, mint a tőkeköltség feletti hozamok elérése és a geopolitikai kockázatok, valamint olyan új kihívásokkal és bizonytalanságokkal, mint a magas infláció és a változékony makrogazdasági környezet. Végső soron a változó iparági környezet lehetővé teheti a biztosítók számára, hogy a jelenlegi teljesítménybeli kihívásokat leküzdjék azáltal, hogy átalakítják azt, ahol és ahogy értéket teremtenek.