A megélhetési válság a legnagyobb rövid távú kockázat, míg az éghajlatváltozás mérséklésének és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak a kudarca a legnagyobb hosszú távú aggodalom – derül ki a globális kockázatokról szóló jelentésből, amely a következő évtizedben ránk váró legsúlyosabb kockázatok közül vizsgál néhányat.
A Világgazdasági Fórum (WEF) jelentése több mint 1200 szakértő, politikai döntéshozó és iparági vezető véleményére támaszkodik.
A Világgazdasági Fórum globális kockázatokról szóló jelentése az elmúlt 17 évben már figyelmeztetett a mélyen összefüggő globális kockázatokra. Az idei kiadvány szerint a konfliktusok és a geo-ökonómiai feszültségek egy sor, egymással mélyen összefüggő globális kockázatot váltottak ki. Ezek közé tartozik az energia- és élelmiszer-ellátás szűkössége, amely valószínűleg a következő két évben is fennmarad, valamint a megélhetési költségek és az adósságszolgálat erőteljes növekedése. Ugyanakkor ezek a válságok alááshatják a hosszabb távú kockázatok kezelésére irányuló erőfeszítéseket, különösen az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel és a humán tőkébe való beruházással kapcsolatosakat. A WEF szerint a legsúlyosabb hosszú távú fenyegetésekkel szembeni fellépés lehetőségei gyorsan szűkülnek, és összehangolt, közös fellépésre van szükség, mielőtt a kockázatok elérik a fordulópontot.
A Marsh McLennan és a Zurich Insurance Group partnerségével készített jelentés három időtávlatban új és egyben kísértetiesen ismerős képet fest a globális kockázati környezetről, mivel a világ számos olyan, már korábban is létező kockázattal szembesül, amelyek korábban visszaszorulóban lévőnek tűntek.
Jelenleg a pandémia és az európai háború ismét előtérbe helyezte az energia-, az inflációs, az élelmiszer- és a biztonsági válságot. Ezek olyan további kockázatokat teremtenek, amelyek a következő két évben meghatározóak lesznek: a recesszió veszélye; növekvő adósságválság; a megélhetési költségek folyamatos válsága; a dezinformáció és félretájékoztatás által lehetővé tett polarizált társadalmak; a gyors éghajlatvédelmi intézkedések elmaradása; és a zéróösszegű geo-ökonómiai fegyverkezés.
Hacsak a világ nem kezd hatékonyabban együttműködni az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén, akkor ez a következő 10 évben a globális felmelegedés és az ökológiai összeomlás folytatódásához fog vezetni. Az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a kudarca, a természeti katasztrófák, a biológiai sokféleség csökkenése és a környezet pusztulása a 10 legnagyobb kockázat közül ötöt képvisel - a biológiai sokféleség csökkenése az egyik leggyorsabban romló globális kockázatnak számít a következő évtizedben. Ezzel párhuzamosan a válságok által vezérelt vezetés és a geopolitikai rivalizálás azt kockáztatja, hogy soha nem látott mértékű társadalmi feszültséget okoz, mivel az egészségügybe, az oktatásba és a gazdasági fejlődésbe történő beruházások eltűnnek, ami tovább erodálja a társadalmi kohéziót.
Az elkövetkező években a kormányok kemény kompromisszumokra kényszerülnek majd a társadalommal, a környezettel és a biztonsággal kapcsolatos, egymással versengő aggodalmak terén. A rövid távú geo-ökonómiai kockázatok már most is próbára teszik a nettó nulla kibocsátású kötelezettségvállalásokat, és rávilágítottak a tudományos szempontból szükséges és a politikailag elfogadható közötti szakadékra. Az éghajlati válsággal kapcsolatos kollektív cselekvés drámai felgyorsítására van szükség ahhoz, hogy a felmelegedő világ következményeit korlátozni lehessen. Eközben a biztonsági megfontolások és a növekvő katonai kiadások miatt kevesebb költségvetési mozgástér maradhat a megélhetési költségek elhúzódó hatásainak enyhítésére. A pályamódosítás nélkül a sebezhető országok tartós válsághelyzetbe kerülhetnek, ahol képtelenek lesznek a jövőbeli növekedésbe, az emberi fejlődésbe és a zöld technológiákba való beruházásra.
A jelentés arra szólítja fel a vezetőket, hogy közösen és határozottan cselekedjenek, egyensúlyt teremtve a rövid és hosszú távú nézetek között. A jelentés a sürgős és összehangolt éghajlat-politikai intézkedések mellett az országok közötti közös erőfeszítéseket, valamint a köz- és magánszféra együttműködését ajánlja a pénzügyi stabilitás, a technológiai irányítás, a gazdasági fejlődés, valamint a kutatásba, a tudományba, az oktatásba és az egészségügybe történő beruházások megerősítése érdekében.
"Az éghajlatváltozásnak és az emberi fejlődésnek a globális vezetők figyelmének középpontjában kell állnia a jövőbeli sokkokkal szembeni ellenálló képesség növelése érdekében" - mondta Saadia Zahidi, a Világgazdasági Fórum ügyvezető igazgatója.
"2023-ban az élelmiszerekkel, az energiával, a nyersanyagokkal és a kiberbiztonsággal kapcsolatos kockázatok növekedése várható, ami további zavarokat okoz a globális ellátási láncokban és hatással van a beruházási döntésekre. Egy olyan időszakban, amikor az országoknak és szervezeteknek fokozniuk kellene az ellenálló képességgel kapcsolatos erőfeszítéseiket, a gazdasági ellenszél korlátozni fogja erre való képességüket. Az elmúlt generáció legnehezebb geoökonómiai körülményeivel szembesülve a vállalatoknak nem csupán a rövid távú aggodalmak leküzdésére kell összpontosítaniuk, hanem olyan stratégiák kidolgozására is, amelyek jól felkészítik őket a hosszabb távú kockázatokra és a strukturális változásokra." – mondta Carolina Klint, a Marsh kontinentális európai kockázatkezelési vezetője.