Az elsõ tanulmányban Csanádi Mária a pártállamok szerkezetének, mûködésének és átalakulásának általános és specifikus vonásait vizsgálja a párt, az állam, valamint a gazdaság szereplõi között kiépült kapcsolati rendszer és annak dinamikáján keresztül. A szerzõ e keretrendszert felhasználva szembesíti a kínai gazdasági és politikai rendszerrõl alkotott elvi megközelítéseket.

Losoncz Miklós a kínai GDP utóbbi években tapasztalt lassulása kapcsán a gazdasági növekedés forrásainak változó szerepét, a növekedési pályaváltás fõ vonásait elemzi a 2010 utáni idõszakban. A szerzõ megvizsgálja, hogy e pályaváltás irányításában a kínai vezetés inkább a gazdasági racionalitást vagy a társadalmi-politikai stabilitást preferálja.

A különszám harmadik tanulmányában Rippel Géza Kína gazdasági növekedésének jellemzõit vizsgálja. A szerzõ rámutat a közepes jövedelmi csapda elkerüléséhez és a kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb növekedési pálya eléréséhez szükséges feltételekre.

Balogh Lilla Sarolta tanulmányában átfogó képet ad Kína jelenlegi helyzetérõl és növekedési kilátásairól a „következõ ipari forradalom” során. A szerzõ elsõsorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy lehet-e az ország a küszöbön álló átalakulás egyik „globális nyertese”.

Komlóssy Laura, Körmendi Gyöngyi és Ladányi Sándor tanulmányukban pedig bemutatják a monetáris politika keretrendszerének, valamint eszköztárának változását és fejlõdését a piacgazdasági rendszer felé elmozduló Kínában. A vizsgálódás fókuszába a 2008 utáni reformfolyamat során kialakított, a „New Normal” részeként mûködõ keretrendszer kerül.

Varga Bence az árnyékbankrendszer és a Digital Finance témaköröket középpontba helyezve bemutatja a kínai pénzügyi felügyeletet leginkább érintõ aktuális kihívásokat és azok kezelését. A szerzõ megvizsgálja az alkalmazott eszközök és reformok eredményességét, valamint azonosítja azokat a területeket, melyeken szerinte további intézkedésekre lehet szükség.

Kajdi László a kínai pénzforgalom fejlettségét, az elektronikus fizetési módok elterjedtségét vizsgálja nemzetközi összevetésben. A szerzõ rámutat a Kína és a nyugati országok fogyasztóinak fizetési szokásai közötti eltérésekre, valamint az ebbõl fakadó bankok és más típusú pénzforgalmi szolgáltatók közötti erõviszonyok jellegzetességeire.

A tanulmányokat két esszé követi: Gerõcs Tamás esszéjében a kínai renminbi (jüan) nemzetközi használatának elterjedését vizsgálja. Müller János és Kovács Levente pedig az Ázsiai Pénzügyi Együttmûködési Szövetség (Asian Financial Cooperation Association – AFCA) alapításának hátterérõl, mûködésének céljairól, valamint a magyar részvételrõl és a tagság, kapcsolatrendszer által megnyitott lehetõségekrõl számol be.