Megjelent a Hitelintézeti Szemle márciusi száma
2017.03.30
Megjelent a Hitelintézeti Szemle, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tudományos folyóiratának márciusi száma, amelyben egyebek mellett a kamatkiadások elmúlt 15 évi változásával és a kereskedelmi ingatlan-finanszírozásokkal is foglalkoznak.

A jegybank honlapján szerdán megjelent közlemény szerint Csávás Csaba és Csom-Bíró Gabriella írásukban azt vizsgálják, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a befektetési bankok által a feltörekvõ és fejlõdõ országok esetében alkalmazott devizatartalék-megfelelési mutatók használata milyen mértékben feleltethetõ meg az elméleti irodalomban javasoltaknak.

Kicsák Gergely a kamatkiadások 2000 és 2015 közötti változását vizsgálja a tanulmányában. Számításai szerint az elmúlt években a kamatcsökkentések és a külsõ sérülékenységet mérséklõ önfinanszírozási program is kedvezõen hatottak a hazai állampapírpiaci folyamatokra, és a kamatkiadások jelentõs csökkenésén keresztül az államháztartás egyenlegére.

Szenes Márk, Tomsics András és Kutasi Dávid a válság után elõtérbe került kereskedelmi ingatlan-finanszírozásokkal foglalkozik. A szerzõk az MNB által a magyarországi bankcsoportoknál folytatott felügyeleti vizsgálatok tapasztalatainak fényében mutatják be a felmerülõ kockázatokat, azon belül a tõkekövetelmény számításával kapcsolatban a beazonosított kihívásokat.

Pandurics Anett és Szalai Péter tanulmányukban angol és német példán keresztül mutatják be a klímaváltozás biztosítási szektorra gyakorolt hatását.

Rechnitzer János, Hausmann Róbert és Tóth Tamás rámutatnak arra, hogy az autóipar a magyar nemzetgazdaságon belül kiemelkedõen termelékeny, viszont a visegrádi országokkal vagy Németországgal és Ausztriával összevetve az iparági kkv-k és nagyvállalatok közötti produktivitásbeli különbség Magyarországon a legnagyobb.

Varga Bence tanulmányában a két világháború közötti idõszak magyarországi pénzügyi felügyelési gyakorlatát vizsgálja, középpontba helyezve az 1929-1933-as gazdasági világválság idõszakát, illetve az azt megelõzõen alkalmazott és annak következményeként átalakult felügyelési gyakorlatot.