Az etikus életbiztosítási koncepció magyarországi megvalósítása 2015-ben kezdõdött: a letétkezelõ kötelezõ igénybevételére vonatkozó rész módosításával a biztosítási törvényben, az élet-, a betegség- és a felelõsségbiztosítási termékeknél a biztosító által alkalmazható technikai kamatláb maximális mértékének csökkentésével, a szerzõdéssel kapcsolatban felmerült valamennyi költséget egy értékben összegzõ teljes költségmutató (TKM) számításának rendeletbe emelésével, és az életbiztosítási igényfelmérõ tartalmának bõvítésével.

„Az etikus életbiztosítási koncepció kialakításának legfõbb célja az ügyfelek minõségi tájékoztatása érthetõbb kondíciók, jól strukturált, tömör dokumentációs anyagok, és mérsékelt költségszinteken keresztül. Mindezek mellett a szabályozó nem burkolt célja az ügyfelek biztosítási termékekbe vetett bizalmának növelése is, ami csak versenyképesebb, és az ügyfelek elvárásainak jobban megfelelõ, átláthatóbb termékekkel tûnik lehetségesnek. Mindezek eredményeképpen a nyugat-európai szintnél jelenleg jóval alacsonyabb hazai biztosítási penetráció növekedését is várják” – emelte ki Mérth Balázs, a Deloitte Zrt. pénzintézetekért felelõs partnere.

Ezen túlmenõen az MNB unit-linked jellegû életbiztosításokra vonatkozó ajánlást is megfogalmazott, ami leginkább értékesítési és jogi szabályokat tartalmaz, de aktuáriusi szempontokat is magában foglal, mivel tartamközi TKM-et definiál, amely tartamos biztosítások esetén további korlátot jelent a visszavásárlási büntetés nagyságára. Emellett három fõ költségfedezet típust határoz meg, amelyeknek összhangban kell lenniük a valódi költségekkel mind tartalom, mind nagyság tekintetében. Az ajánlás tiltja továbbá az alapkezelési költség megosztását az alapkezelõ és biztosító között, valamint definiálja az elvárt költségelvonási sorrendet is. Szintén új szabályozás tiltja a biztosítók számára az eddigi bevett, ún. „actuarial funding” gyakorlatot, azaz amikor a biztosító a kezdeti befizetéseket nem fekteti be, hanem költségként levonja és az ügyfél felé a vélt értékét mutatja ki. Így kizárólag ténylegesen befektetett befektetési egységek, és a tényleges költségekkel terhelt értéket kerülnek kimutatásra az ügyfelek számára.

A biztosítóknak emiatt sok terméküket át kellett árazniuk vagy a régebbi konstrukciók további eladását megszüntetniük. Ennek hatására a magyar életbiztosítási piacon elérhetõ termékek száma 2016 második felére jelentõsen visszaesett: a biztosítótársaságok a hazai biztosítási piacról összesen 168 termékkonstrukciót vezettek ki, ami körülbelül a 2016-ban piacon elérhetõ életbiztosítási termékeknek felét jelenti.

Másfelõl, a költségszint csökkentésének nyomása alatt, a biztosítóknak változtatniuk kellett termékeik meglévõ költségszerkezetén is, amely hatására a biztosítási termékek költségszintje általában mérséklõdött.

Mérth Balázz hozzátette: „A 2016 év végi Deloitte-Scale Research reprezentatív Biztosítási Index felmérésünkben az öngondoskodást a megkérdezettek 52%-a tartotta fontosnak, azonban a megkérdezettek 37%-a azért nem kötött biztosítást, mert nem engedhette meg magának, az elõzõ felméréshez képest pedig jelentõsen nõtt azoknak az aránya, akik bonyolultnak találták a biztosítási szolgáltatásokat. Az etikus életbiztosítási koncepció épp a termékek átláthatóságát, összehasonlíthatóságát és a költséghatékonyságot hivatott szolgálni, vagyis ügyféloldalról is nagy igény mutatkozhat az effajta szabályozói megoldásokra. A környezõ országokban is voltak a helyi szabályozóknak hasonló irányú törekvései, amelyek a biztosítókra és a biztosítási piacra is egyaránt kihatottak.”

Regionális kitekintés:

Csehországban az utóbbi években megnõtt a kockázati típusú termékek iránti kereslet, ezzel párhuzamosan a piac is fokozatosan a kockázati termékek felé mozdult. Fontos azonban kiemelni, hogy az új, tisztán kockázati jellegû termékek többsége még nem került piacra, ezért a fogyasztók többsége inkább a unit-linked termékekhez árult kockázati kiegészítõket keresi. További ösztönzõ lehet, hogy mivel a kiegészítõ biztosítások profittartalma magasabb a megtakarítási jellegû életbiztosításoknál, a közvetítõk a kiegészítõ biztosítások értékesítése után magasabb jutalékot kapnak. Végül az alacsony hozamkörnyezet és a hozamgaranciával ellátott megtakarítási jellegû életbiztosítások hiánya is az egyéb befektetések felé tereli a keresletet. A nagy biztosítók közül például az Allianz felfüggesztette a unit-linked termékeinek értékesítését, és áttért a tartamos életbiztosításokra.

A szabályozó és a biztosításpiaci lobbi harcának fókuszában jelenleg a unit-linked termékek állnak. A legutóbbi, 2016. december 1-jétõl hatályos rendelet a jutalék visszaírási idõszak hosszát 5 évben határozta meg. (A korábbi piaci gyakorlatban ez kétéves volt, ami nem ösztönözte eléggé az ügynököket hosszú távú ügyfelek keresésére.) Egyúttal az elsõ 5 év visszavásárlási levonásait is szabályozták, a kezdeti jutalék felsõ határát azonban már nem, ezért várhatóan az tovább fog emelkedni, akár az éves díj 200%-a fölé.

A cseh biztosítók szövetsége önszabályzásképp, 2015. január 1-jétõl bevezetett egy egységes költségmutatót, a magyarországi TKM-hez képest azonban eltérõ a felépítése. A fizetett díjat a cseh költségmutató három komponensre bontja: költség és jutalék, kockázati díj, valamint megtakarítási/befektetési elem. Az elmúlt években bevezetett szabályozások és ösztönzõk hatása még nem érzõdik erõsen (egyelõre a díjbevételek enyhe csökkenése várható), a pontos számszerûsítések csak a felügyeleti statisztikák megjelenésével derülnek ki.

2013 novemberétõl egy pénzügyi békéltetõ testület rendezi az ügyfelek és biztosítók (vagy közvetítõik) vitás ügyeit. Az ügyfélpanaszok leggyakrabban a visszavásárlási értékre, a biztosítási összegre és az értékesítési folyamatra irányulnak.

Románia életbiztosítási szektorának penetrációja ugyan javuló tendenciát mutat (2016-ban már a GDP 0,2%-át tette ki), de régiós összehasonlításban továbbra is alacsony, a biztosítók részérõl napjainkban fõleg bizonyos életbiztosítási termékeknél érvényesíthetõ adókedvezményekért folyik lobbi tevékenység. A román pénzügyi felügyelet részérõl a 2017-es évre vonatkozó biztosítási szegmenset érintõ stratégiai célok között az ellenõrzési tevékenység megerõsítése és a biztosításpiaci növekedésének serkentése a legkiemelkedõbb. (Hazánkhoz hasonló, minõségi ügyfél-tájékoztatási kezdeményezésrõl a Deloitte nem tud.)

Szlovákiában 2017-tõl az országgyûlés számos, a biztosítási piacot is érintõ változást vezetett be adózás tekintetében: a szabályozott iparági különadó mértéke például megduplázódott a bevételek (biztosítóknál díjbevételek) 0,726%-ára, míg a vállalati adókulcs 22-rõl 21%-ra csökkent.

Horvátországban, a transzparencia növelése érdekében, a helyi felügyelet az utóbbi években nem alkotott a hazaihoz hasonló szabályozást. Ugyanakkor itt is bevezettek jutalékfizetési limitet: az egy évnél hosszabb idõtávra szóló biztosítások utáni jutalékot tilos egy összegben, azonnal kifizetni.