2015-re egyensúlyi állapotba került a piac, 2016-ra pedig sikerült elérnie a hazai biztosítóknak, hogy a díjbevételek teljes mértékben fedezzék a károkat és költségeket, a kombinált mutató pedig 2011 óta elõször újra 100% alá essen. Gyakorlatilag a nem-élet ág tavalyi növekedésének, ezáltal lényegében a teljes piac növekedésének a kgfb volt a motorja: a 2012–2016-os egyedi hatással korrigált periódust figyelembe véve az élet ági díjbevételek évente átlagosan 3,4 százalékkal nõttek, míg nem-élet ágon a növekedési ütem megközelítette a 6 százalékot, így megállapítható, hogy a teljes piaci növekedés tekintélyes része a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás üzletág vezette nem-élet ági bõvülésnek köszönhetõ.

A KGFB összpiaci díjnövekedése alapvetõen három okra vezethetõ vissza:

• A KGFB hatálya alá tartozó gépjármûvek darabszáma 2011 óta egyre fokozódó intenzitással nõ (5 év alatt összesen 20,8 százalékkal).
• A kockázat 2011–2013 óta folyamatosan és jelentõsen nõ (pl. a sérült személyek számának 12 havi gördülõ átlaga 2012 eleje óta 11,6 százalékkal nõtt, az egy szerzõdésre jutó kárfelhasználás 2013 óta 14,9 százalékkal nõtt).
• A díjak profittartalma a 2012. évi mélypontot követõen javul (2012-ben a bruttó megszolgált díjj 121,6 százalékát tették ki a károk és a költségek, 2016-ban már csak 97 százalékát).

A KGFB-díjbevétel 2016-ban bekövetkezett 27 százalékos növekedésébõl 7,4 százalékot magyaráz az állománynövekedés, 4,8 százalékot a kockázat növekedése, és 11,7 százalékot a jövedelmezõség javulását mutató összevont hányados csökkenése, ami a szerzõdések tényleges drágulásaként értelmezhetõ. 

A casco esetében a KGFB-hez hasonló folyamatok játszódnak le, de a hatások egyrészt késõbb, másrészt lényegesen kiegyenlítettebben jelentek meg a díjakban. Az egy szerzõdésre jutó díj 2013-ban érte el a mélypontot, azóta 11,2 százalékkal nõtt ez a mutató. A 2016. évi 6,6 százalékos díjnövekedésbõl mindössze 1 százalékot magyaráz az állomány növekedése, a többit a szerzõdések átlagos drágulása okozza. Ez azonban jó közelítéssel megfelel a kockázatok növekedésének, tehát a casco jövedelmezõsége e tekintetben nem változott.

A nem jármûbiztosítások díjbevétele 2010 óta egyenletesen, átlag évi 1,6–6 százalékkal nõ, a 2016. évi átlagos 3,4 százalékos elmozdulás tökéletesen illik ebbe a trendbe. A lakásbiztosítási díjak változása is egyenletes, bár a növekedés üteme 2010 óta érezhetõen lelassult; a korábbi csaknem 10 százalékos ütemrõl évi átlag 2,4 százalékra csökkent a bõvülés mértéke. Az egy szerzõdésre esõ díjak is hasonlóan alakultak, csak még szerényebb növekedési ütemekkel: 2013 óta az átlagos drágulás mértéke 1 százalék alatt maradt.