2050-re közel 2,5 milliárd ember szenvedhet halláskárosodásban. A hallássérülés súlyos hatással lehet a mentális egészségre, az oktatásra és a foglalkoztatási kilátásokra. Ez már most is jelentős globális egészségügyi probléma, amely a népesség öregedésével valószínűleg tovább fog súlyosbodni.

Néhány átalakítással, alkalmazkodással, és ami fontos, türelemmel és odafigyeléssel a siket és nagyothalló emberek bármilyen környezetben boldogulhatnak. Sajnos azonban a halláskárosodás gyakran negatívan befolyásolja az élet számos aspektusát. Számos mentális egészségügyi problémát okozhat, például depressziót, szorongást, elszigetelődést és társadalmi visszahúzódást. Emellett a járásproblémák, az esések és a demencia fokozott kockázatával is összefüggésbe hozható. A siketnek vagy halláskárosodottnak születettek esetében ez akadályozhatja a gyermekek nyelvi és beszédfejlődését, ami hozzájárul az alacsonyabb iskolai végzettséghez és a későbbi foglalkoztatási esélyek csökkenéséhez.

Ez a probléma világjárványszerű méreteket ölt, és a népesség öregedésével várhatóan egyre súlyosabb lesz. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a halláskárosodás több mint 1,5 milliárd embert érint. Közülük 430 millió ember - a világ népességének 5 százaléka - rehabilitációra szorul, hogy kezeljék a halláskárosodását (35 decibelnél nagyobb halláscsökkenés).

A WHO becslései szerint 2050-re azonban több mint 700 millió ember - azaz majdnem minden tizedik ember - fog rokkantsági szintet elérő halláskárosodásban szenvedni. Összesen majdnem 2,5 milliárd ember él majd valamilyen fokú halláskárosodással. Így 2050-re világszerte minden negyedik emberből közel egynek várhatóan lesz valamilyen fokú halláscsökkenése, és 14-ből egy (legalább 7%) szorul majd hallásjavításra.

Halláskárosodás és foglalkoztatás

Ennek óriási következményei lesznek a munkahelyekre. Egy 2017-es brit tanulmány szerint a halláskárosultak 74 százaléka úgy érezte, hogy a foglalkoztatási lehetőségei korlátozottak; 68 százalékuk elszigeteltnek érezte magát a munkahelyén; 41 százalékuk pedig a kommunikációs nehézségei miatt idő előtt nyugdíjba vonult.

A munkahelyi kommunikációs nehézségek gyakoriak a siket és nagyothalló munkavállalók körében. Nehezen tudják követni a munkatársakkal folytatott beszélgetéseket, és nehezen értik meg az üzleti megbeszéléseken elhangzottakat. Ez megnehezítheti az utasítások követését, ami hibákhoz és gyenge teljesítményhez vezethet. Mindez azt jelentheti, hogy a hallássérült munkavállalókat figyelmen kívül hagyhatják az előléptetéseknél, vagy akár ki is rúghatják őket.

Feltéve, hogy egyáltalán találnak munkát, hiszen sokan már az állásinterjúkon sem jutnak tovább. Nem csoda, hogy a hallássérült felnőttek közel kétszer nagyobb valószínűséggel válnak munkanélkülivé, mint a normál hallásúak egy 2015-ös felmérés szerint. Ez kevesebb jövedelemhez és potenciális pénzügyi nyomás alá helyezéshez, valamint fokozott stresszhez vezet.

A megfelelő alkalmazkodással és a munkáltató támogatásával azonban a halláskárosodásnak nem kell akadályt jelentenie a munkahelyen. A legtöbb országban létezik valamilyen jogszabály, amely garantálja a fogyatékkal élők - köztük a halláskárosultak - foglalkoztatási jogait. Az Európai Unióban a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló Foglalkoztatási Keretirányelv (2000/78/EK irányelv) alapvető célja, hogy a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést megszűntesse a foglalkoztatás és munkavégzés során. Azaz a munkáltatók továbbra is a legrátermettebb munkavállalót alkalmazhatják, csak éppen a munkavégzés szempontjából érdektelen tulajdonságokat nem vehetik figyelembe. A Foglalkoztatási Keretirányelv egy sor minimum követelményt támaszt, aminél a tagállamok – így Magyarország is – magasabb védelmet nyújthatnak.

A fogyatékos személyek igényeihez való észszerű alkalmazkodásról szóló rendelkezés szerint a munkaadóknak meg kell tenniük a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel, az át- vagy továbbképzés. Tipikus eszköze például hallássérültek esetén a felvételi és értékelési szempontok módosítása, a munkaidő és munkafeladatok átszervezése, a jeltolmács vagy felolvasó igénybevétele, speciális szoftver beszerzése stb.

A legtöbb munkahelyi probléma azonban a félreértésből ered, ezért a nyílt kommunikáció létfontosságú. Ehhez szükség lehet arra, hogy a főnök és a munkatársak időt és energiát szánjanak arra, hogy megtanulják, hogyan lehet a legjobban kommunikálni hallássérült kollégáikkal.

Hogyan lehet megelőzni a halláskárosodást

Fontos lépéseket tenni annak érdekében, hogy a siket és nagyothalló munkavállalók boldoguljanak a munkahelyen, de a halláskárosodás megelőzése ennél is nagyobb változást jelentene. Fontos megelőző lépés lenne, ha az embereket arra ösztönöznénk, hogy rendszeresen elvégeztessék az audiometriai vizsgálatokat.

A gyermekeknél például a WHO állítása szerint a halláskárosodás közel 60 százaléka olyan okokra vezethető vissza, amelyek megelőzhetők olyan intézkedésekkel, mint a szűrés, az immunizáció és a jobb anyai és újszülöttkori ellátás. Becslései szerint továbbá több mint 1 milliárd fiatalt fenyeget a nem biztonságos zenehallgatási szokások miatti tartós, elkerülhető halláskárosodás veszélye.

Az olyan óvintézkedések, mint a jó fülhigiénia, a hangos hangok elkerülése és az egészséges életmód, segíthetnek. A legfontosabb tényező azonban a közegészségügyi beavatkozás. Ez magában foglalja a klinikai szűrést, amelyet korai beavatkozási intézkedések követnek, mint például orvosi és sebészeti kezelés vagy rehabilitáció. Ehhez azonban forrásokra van szükség. A WHO szerint az alacsony jövedelmű országok 78 százalékában egymillió lakosra kevesebb mint egy fül-orr-gégész jut, 93 százalékában pedig egymillió lakosra kevesebb mint egy audiológus.

A megelőző erőfeszítéseket meg kell erősíteni, különösen az előre jelzett növekedés miatt. Az ilyen intézkedésekkel sikerülhet megfékezni az előre jelzett növekedési tendenciákat és mérsékelni a kapcsolódó költségeket. A magas jövedelmű országokban, például az Egyesült Államokban, Svédországban és Norvégiában végzett nagy kohorszvizsgálatok azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben egyértelműen csökkent a halláskárosodás életkor-specifikus prevalenciája. A munkahelyi zajnak való kitettség csökkenése és a fülfertőzések visszaszorulása tekinthető felelősnek ezért a biztató tendenciáért. Ennek ellenére az általános számok továbbra is emelkednek, főként a demográfiai változások miatt.

Hallásjavító technológia

A hallástechnológia, például a hallókészülékek és a cochleáris implantátumok pozitív változást hozhatnak. Nemcsak a hallás helyreállításában hatékonyak, hanem enyhítik a halláskárosodással járó mentális egészségügyi problémákat is. A hallókészülékek például egyre kisebbek, erősebbek és alkalmazkodóbbak. Beállíthatók úgy, hogy a környezettől függően erősítsék a magas vagy mély hangokat. Egyes készülékek különböző beállításokat tesznek lehetővé például éttermekhez, koncertekhez, megbeszélésekhez és telefonhívásokhoz, amelyeket egyszerűen egy alkalmazással lehet vezérelni.

Sok felnőtt mégsem visel hallókészüléket, holott szüksége lenne rá. Ez alapvetően két okra vezethető vissza: a költségek és a megbélyegzés.

Ideje cselekedni

Ha a WHO becslései helyesek, akkor világszerte ijesztően sok ember maradhat ki a kommunikációból, az oktatásból és a foglalkoztatásból. Ennek elkerülése érdekében mindenkinek cselekednie kell. A kormányoknak olyan közegészségügyi kereteket kell bevezetniük, amelyek a fül- és hallásvédelemre összpontosítanak. A munkáltatóknak olyan interjúeljárásokat és munkahelyeket kell kialakítaniuk, amelyek lehetővé teszik a siketek és nagyothallók számára a boldogulást. A társadalomnak pedig meg kell szüntetnie a halláskárosodással kapcsolatos megbélyegzést, és meg kell tanulnia türelmesebben és előzékenyebben viszonyulni a siket és nagyothalló emberekhez.