A social networking oldalak népszerûsége töretlennek látszik, miközben a felhasználók által ezekre az oldalakra feltöltött személyes adatok mennyisége elképesztõ méreteket ölt. Az 1000memories online fotókatalógus becslése szerint a Facebookon tízezerszer (!) több fotó van, mint az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyûjteményében, de a Flickr képmegosztó rendszerben található képek száma vagy az Instagram is eltörpül a világ legnagyobb közösségi oldalának fotótára mellett A Facebook teljes fotókollekciója 140 milliárd képbõl áll, földünkön eddig becslések szerint 3,5 billió képet készítettek.

Ezek a fotók – nem beszélve az állapotfrissítésekrõl, felhasználók földrajzi helyzetére vonatkozó adatokról – olyan információkat szolgáltatnak a biztosítók számára, melyek potenciálisan felhasználhatók a káresemények kivizsgálásakor, vagy a biztosítási szerzõdések megkötésekor. Egy bostoni székhelyû tanácsadó cég, a Celent nemrég megjelent (\"Using Social Data in Claims and Underwriting: Creating a Social Risk Profile\") tanulmánya pont azt vizsgálja, hogy a biztosítók milyen formában hasznosítják ezeket az adatokat, és az ügyfelek és szabályozók hogyan reagálnak, reagálhatnak erre. A Celent elemzõi szerint egyelõre nem tudni, hogy miként kezelik majd a helyzetet a szabályozók, várhatóan az ügyfelek panaszaira reagálnak majd elsõként, azonban nem biztos, hogy számukra kedvezõ döntés születik, hiszen legtöbben nincsenek tisztában az általuk használt weboldalak használati feltételeivel. A felhasználók ugyanis gyakran lemondanak személyes adataik védelmérõl, mikor elfogadják az adott oldal használati feltételeit.

A szabályozó hatóságoknak és az ügyfeleknek valószínûleg eltér a véleménye a biztosítók közösségi média használati szokásairól – állítják a tanácsadócég elemzõi. Amennyiben egy biztosító a nyilvánosan rendelkezésre álló információk alapján egy adott üggyel kapcsolatban csalás tényét állapítja meg, nem valószínû, hogy a szabályozó hatóság, vagy a nyilvánosság ezt elítélné.

A közösségi hálózatok adatbányászata kapcsán azonban várhatóan már a szabályozók is nyugtalanok lesznek, hiszen az ilyen típusú adatok alapján készített kockázati profilok megbízhatósága erõsen megkérdõjelezhetõ, árazáshoz pedig biztosan nem elég megbízható – érvel a Celent.

Bõven keringenek azonban olyan információk a világhálón, melyeket a biztosítók bátran felhasználhatnak. Ha egy biztosító például egy hirdetésen keresztül tudja meg, hogy kkv ügyfele olyan tevékenységet is végez, amelyre felelõsségbiztosítása nem terjed ki, a biztosító figyelmeztetheti ügyfelét a fedezeti kör kiszélesítésére.

Nem valószínû, hogy az ügyfelek, illetve a szabályozók elfogadnák a közösségi oldalakról összegyûjtetõ információk biztosítási célokra történõ használatát, hacsak nem kizárólag pozitív haszonnal jár az számukra.

Jelenleg ezen adatok csalásmegelõzésre, illetve kockázatértékelésre történõ használata még gyerekcipõben jár, csakúgy, mint szabályozásuk. A Celent elemzõi szerint a szabályozóknak idõre lesz szükségük ahhoz, hogy felzárkózzanak a biztosítók mögé, akik most kezdik felfedezni ezt a területet.