Az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikái szerint évente több mint 5200 vadelütés történik a magyarországi utakon. Az õszi idõszakban a nagyvadak mozgása megváltozik, így az évnek ebben az idõszakában különösen gyakoriak a vadelütések.
A vadveszélyes területeken, az utak mentén az illetékes vadásztársaságok vadveszélyre figyelmeztetõ táblákat helyeznek ki, ezzel híva fel a gépjármûvezetõk figyelmét arra, hogy az adott területen az átlagosnál jóval nagyobb a valószínûsége a vadak felbukkanásának.

A figyelmeztetõ táblákra az õszi idõszakban fokozottan ajánlatos figyelni. A vadveszélyre figyelmeztetõ tábla annyit jelent, hogy a gépjármû vezetõjének úgy kell megválasztania a gépjármû sebességét, hogy a vad hirtelen felbukkanása esetén is el tudja kerülni az ütközést. Ez este, egy kivilágítatlan erdei, és a vadak által sûrûn látogatott területen akár igen lassú, 20 km/órás sebességet is jelenthet.

A vadütközéssel kapcsolatos károk megtérítésére a Polgári Törvénykönyv „veszélyes üzemek találkozásával” kapcsolatos része az irányadó. 2015 májusában a jogszabályalkotó módosította a vadgazdálkodásról szóló törvényt, s egyebek mellett megerõsítette, hogy a vadgazdálkodás veszélyes üzemnek minõsül.

Ha bekövetkezik a vaddal történõ ütközés, az közlekedési balesetnek számít. Azaz, mindenképpen ki kell hívni a rendõrséget, illetve értesíteni kell a helyileg illetékes vadásztársaságot. Fontos tudni, hogy a vadállomány az állam, illetve a vadásztársaság tulajdona, annak eltulajdonítása lopásnak minõsül.

A veszélyes üzemek találkozása esetén, amikor a baleset részvevõi, a gépjármû vezetõje, illetve a vad mozgásáért felelõs illetékes vadásztársaság is minden tõle megkövetelhetõt megtett a baleset elkerülésének érdekében – s így egyikük sem vonható felelõsségre -, mindkét fél saját maga viseli a balesetben sérült javakban okozott károkat. A vadásztársaság a vadállományban esett kárt, a gépjármûvezetõje pedig a gépjármûben okozott kárt.

Vadütközés esetén a gépjármûben esett kárt a biztosító akkor téríti meg, ha a gépjármû rendelkezett casco-biztosítással. Emellett az utóbbi években egyre több biztosítónál elérhetõ a kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosítás mellé, kiegészítõ biztosításként köthetõ, úgynevezett vadkár-kiegészítõ biztosítás is, amely megoldást jelent ilyen esetekben.
Magyarországon sajnálatosan alacsony a casco-biztosítási lefedettség. 2014-ben 819 ezer, 2015-ben 843 ezer, 2016 végén kevesebb, mint 868 ezer casco-biztosítást kezeltek a biztosító társaságok. Tavaly év végén a hazai gépjármûvek alig több, mint 20 százaléka rendelkezett casco-biztosítással.

A becslések szerint a teljes körû casco-biztosítások száma ennél alacsonyabb, a szerzõdések egy része ugyanis csak a kockázatok egy bizonyos részét fedi le, pl. csak lopás, vagy csak totálkár esetén fizet. Emellett léteznek a piacon olyan casco-biztosítások is, amelyek limitált díjért limitált összegig térítik csak meg a gépjármûvekben esett károkat.

„Sajnálatosan alacsony a casco-biztosítások elterjedtsége a magyarországi piacon, különösen igaz ez annak ismeretében, hogy volt idõ, amikor a gépjármûvek többsége rendelkezett ilyen típusú védelemmel is – jelentette ki Molnos Dániel, a Magyar Biztosítók Szövetségének fõtitkára. A gépjármûállomány casco-lefedettségén javíthatna, ha a terméktípusra vonatkozó 15 százalékos adó csökkenne – tette hozzá a fõtitkár.