Az ítélet indoklása szerint az állam elmulasztotta az üzemeltetõ Tokyo Electric Power Co.-t (TEPCO) a biztonsági szint megemelésére, megfelelõ óvintézkedések megtételére kötelezni annak ellenére, hogy már 2002 óta számítani lehetett óriási mértékû cunamira a térségben. Az érintett mintegy 3800 felperes 2015-ben perelte be az államot, és a legnagyobb a közel 30 hasonló, még folyamatban lévõ eljárásban résztvevõ csoport közül, akik összességében mintegy 12 ezer további károsultat foglalnak magukban.

A bíróság elfogadta a felperesek állítását, miszerint a katasztrófa megelõzhetõ lett volna, ha az illetékes miniszter a tartalék dízelgenerátorok felsõbb szintekre költöztetésére, és az épület vízbiztossá tételére utasítja a TEPCO-t. Az intézkedések szükségességét egy 2002-es jelentés indokolta, mely szerint akár 15,7 méteres cunamik kockázata is tartósan fennállt. A TEPCO másodjára is mulasztott, mikor 2008-ban egy állami vizsgálóbizottság figyelmeztette a potenciális árhullám következtében elõálló áramkimaradás veszélyére. 

A 2011 március 11-én lecsapó cunami tönkretette a reaktor hûtõrendszerét és egyúttal a kifejezetten ilyen vészhelyzetekben használatos tartalékgenerátorokat is, melyek biztosíthatták volna a fûtõanyag stabilan tartását. Az állam és a TEPCO is úgy védekezett, hogy egy ekkora mértékû katasztrófára nem lehetett számítani, a katasztrófa elkerülhetetlen volt.

Az ügyben folytatott vizsgálatok azonban igen súlyos problémákat tártak fel mind a TEPCO biztonsági gyakorlatában, mind az állami felügyeleti szervek mûködésében, amik lényegében meggátolták a megfelelõ biztonsági intézkedések meghozatalát, illetve azok szükségességének felismerését. A katasztrófa bekövetkezte óta az illetékes szervek nagyobb függetlenséget élveznek, a biztonsági elõírások pedig nagymértékben szigorodtak a fukusimai események tanulságaira alapozva.